Színlelni boldog szeretőt!

2016 október 18. | Szerző:

1 Nézzük csak: fogkefe,fogkrém, sampon, hajszárító, gyógyszerek! – jaj ,nem azt még el kell intéznem, és még egy csomó dolgot – rágódom a könyvtár kölcsönző részlegén, mert közeleg külföldre utazásom napja, amikor Lara, kibújva a ” mennyire biztonságos a megszakításos szex” (hát persze,hogy semennyire) cikkből, mélyen a szemembe néz, és Ő kikéri magának:  – miért gondolod azt, hogyha nem feküdtem volna le vele az irattárban először, hanem hónapokig udvaroltattam volna, étterem, mozi, miegymás, és utána bújok vele ágyba, akkor most boldogabb lennék? Kissé kínos a kérdés, mert a sorban, mármint a kölcsönző sorban mögöttünk álló 50-es nő kissé furcsán, viszont érdeklődően várja reakciómat.

– Oké Lara! Nézd, én csak féltelek, mert mind ezt csinálja. Érted? Otthon “boldog hitvesek”, napközben, meg rohadtul csalják az asszonyt. Elmondják, hogy a nő nem főz, nem takarít, rendetlen, és még ártatlan barna szemükkel azt is elhitetik veled, hogy az asszony hűtlen, már nyolc éve, és Ő , Úr Isten Ő!, szegény magányos hímünk, annyira egyedül van, és  Ő csinál mindent, persze otthon nulla a szex….és még sorolhatnám. Egyébként szerintem  a nő ugyanúgy megcsalja, szóval mindketten csinálják mással, és szerintem néha-néha még egymással is a látszatra “minden rendben van okán”….Nem tudom, Lara, ez bonyolult, nem nagyon láttam még olyan faszit, aki néhány boldog, harisnyakötős légyottért elhagyta volna anyuci vasalt ingét, és aranysárga vasárnapi húslevesét, de tudjuk ugye, hogy ezek a nők nem vasalnak, és nem is főznek. (ha-ha). És olyat sem láttam még Lara, hogy lett volna nő szeretői viszonyban, és elhagyta volna az otthoni – igaz dögunalmas – aranytojást hozó “tyúkját”, vagyis kakasát…Az okos feleség, félre téve büszkeségét, egyszerüen kivárja a végét. mert tudja, hogy úgyis vége lesz. Az más kérdés, hogy én, mint feleség mennyire érezném magam emberi mivoltomban holtig alázva egy ilyen szituban. Vagy fordítva. El tudod képzelni, hogy annak tudatában, hogy mindketten ágyra járnak, persze mással, otthon egymás szemébe tudnak nézni?  Hogy tudnak egymásban ezek után bízni? Szerintem ez képtelenség, de lássuk be: működik.

-Mindent színlelnek! Az egész életüket! Érted? – emelem meg kissé idegesen a hangom, mert már annyira belefáradtam magyarázni a tutit, miközben tudom, teljesen felesleges, ezt valószínűleg minden nőnek (vagy nem mindegyiknek) át kell élnie. A magányos vasárnapok, az ünnepek, a pasi családi, “idilli” nyaralásai (persze a facebookon pósztolva), miközben Lara tudom, hogy belehal, bár állítása szerint boldog. És kérdése, mely szerint: “Áruld el nekem, minek udvaroltatni olyan pasival, akiről később kiderül, hogy az ágyban nem jó!” – hát mi tagadás, engem is gondolkodóba ejtett. Vagyis fordítsuk meg az eredeti tételt, mert eroszt időrendben felcserélhetjük a libidóval. A szex, biztos,hogy rokonszenven is alapul, és a rokonszenv, tagadhatatlanul egy érzelem. Lehet, hogy a 100 százalékos ( bár hazugságokkal teli )együttlétek alatt az ember megszerelmesedik? Hm. Szerintem ez akár működhet is. De vajon miért megyünk bele egy eleve halálra ítélt kapcsolatba? Mert tiltott? Mert olyan titokzatos? Mert olyan me-nő leszek tőle, miközben annyira fáj, hogy majdnem belehalok? Mert gyors, és mi utálunk sorban állni még a Mekiben is. Utálunk várakozni, vágyakozni, pedig esküszöm ez a legszebb része az egésznek) Mert tulajdonképpen  szeretjük mi, ha fáj!

-Lara felém fordul, és üvölt velem: ” De hiszen te is voltál nős pasival, és még el is vált miattad!” – Igen Lara – folytatom nagy sóhajjal – de erre egyáltalán nem vagyok büszke. és ha tudni akarod, nem a pasi döntött, hoppá kisanyám – durranok mindjárt szét az idegtől – hanem a nő nem bírta elviselni a megalázó szituációt. Tök mindegy Lara, az a házasság mindenképp tönkre ment volna. Nem én voltam az oka! Érted?

Kicsapódik a könyvtárajtó. Én balra, hogy csomagoljak, listát írjak, mit kell még beszereznem. Lara jobbra, hogy csipkés fehérneműt vegyen munkanélküli segélyéből a sarki kínaiban.

Otthon pakolászom, és Larára gondolok, meg a pasija feleségére, mert ránézek az órára, és nekem a kutyasétáltatás ideje jött el, nekik az aznapi mézédes hazugságé.

Elered. Gyorsabbra vesszük lépteinket Macival, amikor  a bejárati ajtóhoz érve Larát látom összekuporodva a lakásom előtt. Sír. Nem tud szólni.

-Nem jött el – kiabálja keservesen – és a boltban a feleségével karöltve vásároltak be együtt hétvégére! Érted? – még mindig sír, miközben látom hevesen pötyögi pasijának a számonkérő, alázó smseket.

-Erről beszéltem Lara. érted már? Igen, azt mondja szeret, meg jönnek a szebbnél szebb ajándékok, de hidd el, nincs az a habos-babos fehérnemű, vagy ékszer, ami überelhetné az együtt töltött időt.

Úgy látom kezd belenyugodni, miközben a szívem szakad meg, mert mindig (majdnem mindig) ez a vége.Larának most bele kellett halnia, hogy talán felfogja, hogy azt érezze, többet ér annál, mint hogy hetente kétszer két órára “Úri kurva” legyen.

Hosszas csend, elfogyott a forralt bor, amit vígasztalásul ittunk, mad Lara,aki  e pillanatban a világ legszomorúbb lénye számomra, megszólal.hqdefault

-El tudod képzelni, hogy már szinte sajnálom a feleségét?

-Igen, – válaszolom – el. (Na ez már egy szint)

-Meg akarom keresni a nőt, el akarok neki mesélni mindent! – kiabálja az arcomba.

-Lara, ez te is tudod, hülyeség. Egyrészt a pasi mindent letagad, sőt még a nő sem fog hinni Neked, pedig tudat alatt tudja (mind tudják), hogy megtörtént.

A forralt bor, és az ablakon csendesen kopogó eső hatására mindketten elálmosodunk, mire Lara telefonja sms érkezését jelzi.

-Mondtam! Mondtam! Kiáltja boldogan, mintha mi sem történt volna. Mindig is tudtam, hogy szeret!

Majd felém tartva telefonját, ismét zokogásba tör ki. ” Ígértem én bármit is!” – írt vissza a hadd ne minősítsem kicsoda.

 

Azért egy mondat, mégis elhagyja a számat, talán nem kellett volna:

 

-Hm. Ez jó mulatság, férfi munka volt!

Monodráma, statisztákkal!

2016 február 13. | Szerző:

– Mi bajod van?

-Valóban tudni akarod?

– Nem szoktam szórakozni!

– Akkor itt van! Nesze!

– Fáj valami?

-Igen , nagyon

– Mi?

– Nem tudom megmondani. Fáj, és kész.

–  Valami hiányféle?

– Igen, talán az. Az Apám, az Anyám. Nem tudom ki vagyok, mi vagyok.. Soroljam még?

– De mi? Az, hogy meghaltak? (tovább…)

A “szerelem”, nem spermafüggő!

2013 október 25. | Szerző:

Kényes téma, még annál is több. Nem igazán találom rá a szavakat, de ilyesmik jutnak eszembe: bűn, megbocsáthatatlan – legalábbis számomra -, érthetetlen, ….képtelenség, de mégis létezik.

Sok olyan ismerősöm van, és az ismerőseim ismerősei között is “akad” olyan, aki nem a párjától (tovább…)

Me-Nő jogászdinasztia

2013 szeptember 13. | Szerző:

Egyszer volt, hol nem volt….Nagyon régen volt,de még most is néha el-elgondolkozom azon, mi vezet ideáig, hogy ez megtörténjen.

Még nem voltam huszonöt – még kimondani is iszonyat, igen öregszünk – amikor újságíróként dolgoztam, úgy éreztem, azt csinálom, amit mindig is szerettem volna, mert nincs annál jobb érzés, ha az  a hivatásod, amit szeretsz csinálni. Nem érzed  kényszernek az esti ügyeleteket, a hétvégi munkákat. Az sem ciki, ha kezdőként egy galambász egyesület fennállásának 50. évfordulójáról kell írnod, mert mellette ott vannak az érdekesebbnél érdekesebb témák (tovább…)

CafeblogVIP Tag

Mottó / Tápoldat Művilághoz




„Légy önmagad, nem törődve a következményekkel! A színlelés, vagy a mások tanácsai szerint élt élet: elvesztegetett idő. „

Tápoldat Művi(l)ághoz? ››Bővebben a Szerzőről ››

Valentin nap

Goldenblog 2013



Kommentek / Tápoldat Művilághoz

Nézettség

  • Blog nézettsége: 29485

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!