Soha nem értette, mi ebben a fontos. Huszonkét évesen sem volt az számára… Érezte, minden, amit ő tud, az ebben a világban nem értékelhető. Akkor mi a francot keres itt?? A bentről kiszivárgott beszélgetés már-már vihogásba csapott, amikor a szerkesztőség ajtajáról levette kezét, és elindult visszafelé. Vissza a kocsihoz. Benyomta kedvenc cd-jét, a the winner take is all-ot, beletaposott a gázba, és énekelt. Látta szemei előtt a régi ismerősöket, a sarki kisboltot, a parti ibolyát, ami a múlt héten kezdett nyiladozni, az árvácskákat a szülei sírján, és azt a két pillangót is, amit a rózsabokorra csíptetett, mielőtt eldöntötte, nagyvárosi csaj lesz. De nem megy. A szíve rendes ütemben kezdett verni, és a régen – két hete –áhított ritmusban kezdett lélegezni. Istenem! – sóhajtott, nem tudta, mi lesz, csak egyet érzett: végre újra él. Jobbra fordult és a GPS bemondta: Újratervezés.