<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Tápoldat Művi(l)ághoz</provider_name><provider_url>https://vagina.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Rácz Gabriella</author_name><author_url>https://vagina.cafeblog.hu/author/racz-gabriella/</author_url><title>Boldognak tűnnek</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: left&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter&quot; style=&quot;margin: 5px&quot; src=&quot;https://vagina.cafeblog.hu/files/2013/02/dog2.jpg&quot; alt=&quot;Kutya&quot; width=&quot;450&quot; height=&quot;320&quot; /&gt;- Szszszsz! A francba! - Hetvenhattal belehajtok az 50-be!&lt;/p&gt;
Ablak leenged, az arcomon alázat.

- Hova rohan ennyire? - kérdezi a rendőr.

- Vizsgázni. - hangzik el a flegma felelet.

- Áhá! Jog? - kérdezi kéjes vigyorral.

- Igen. - válaszolom.

Személyi, jogsi, forgalmi helyett, intimbetét, szempillaspirál, és blokkok között kotorászom. Majd elhúzódó beazonosításom után, szőkeségemnek köszönhetően 3 ezerrel megúszom.

Ablak fel, padlógáz.

- Minden rendben? - kérdezi telefonon Anyám.

- Persze - válaszolom.

- Szeresed már egy kicsit magad, és békülj meg a &quot;globális felmelegedéssel&quot;! - jó biztatás ez egy olyanfajta csajnak, mint én, ért hozzám, ismer.

Kacagok. A csekken, amit a rendőr a kezembe nyomott, és vezetés közben a kormányhoz szorítok, már megelőlegezte nekem a doktori jelzőt.&lt;!--more--&gt;

A jogi kar folyosóján, a teremhez közeledve, azért rimánkodom, hogy vélhetően nem első családjog vizsgámon, csak a házasságról ne kérdezzenek.

Benyitok.

- Üdvözlöm Kisasszony - néz hosszan rám a tanár, miközben arra gondolok: szebben kivasalnám az ingét, a nyakkendője egyáltalán nem passzol ehhez az öltönyhöz. Szép kéz, szép hosszú ujjak....hm.

- Beszéljen nekem a házasság intézményéről, annak megkötéséről - szólít kedvesen.

- A rohadt életbe! - gondolom.

- Ugye viccel? - szalad ki a számon. - Beszéljek Önnek a házasság szövetségéről, az egyenjogúságról, a családalapítás céljairól, amikor tegnap becsaptak, tegnapelőtt elhagytak, miközben végig átvertek?

- Miről szeretne beszélni? - kérdezi elnézőn, miközben az idegösszeropi tüneteit produkálom.

- A válásról, a vagyonjogi megosztásról,  a szülői felügyeleti jog megállapításáról. - Válaszolom határozottan, s közben hosszan nézek a szemébe.

- Hány éve várja?

- Tizenegy!

Elmosolyodik, majd lehetőséget ad. Határozott kezdés, aztán belezavarodom. A perindításra jogosultak felsorolásánál már mindketten nevetünk.

- Visszajön? - kérdezi, miközben beírja indexembe az elégtelent.

- És beszéljek a házasságról? - kérdezem.

- Például.

És még ráadásul kedves is - gondolom magamban.

Index a kezemben, és mielőtt megbirkóznék az egy mázsásnak tűnő ajtó kinyitásával, utánam szól.

- Nehogy már elszúrja! Hallja? Senki! Érti? Senki nem ér annyit!

Rohadt alma, húgymeleg ásványvíz, és egy túlérett banán vár a kocsiban. Lassan elindulok.

A zebránál magas, barna férfi, és egy szőke nő haladnak el előttem, kéz a kézben, egy-egy gyerekkel.

Mosolyogva intenek a kocsiba, megköszönik az elsőbbséget.

Olyan.....boldognk tűnnek.

- Hát persze - gondolom magamban - erről kellet volna a beszélnem.

&nbsp;

&nbsp;</html><type>rich</type></oembed>