<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Tápoldat Művi(l)ághoz</provider_name><provider_url>https://vagina.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Rácz Gabriella</author_name><author_url>https://vagina.cafeblog.hu/author/racz-gabriella/</author_url><title>A &quot;bácsi&quot; már nem szeret!</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;img class=&quot;aligncenter&quot; style=&quot;margin: 10px&quot; src=&quot;https://vagina.cafeblog.hu/files/2013/02/kids-drawing-of-a-family1.jpg&quot; alt=&quot;gyerekrajz&quot; width=&quot;424&quot; height=&quot;283&quot; /&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A hat éves Dóra göndör fürtjei az arcomba zúdulnak. A nappali puha szőnyegén birkózunk, ki tudja leteperni a másikat.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;- Győztem! - ül a hasamon kipirosodott arccal, két lábával a földhöz szorítja kezeimet és én természetesen engedek.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Aztán rám borul, miközben finom kis praclijával átöleli a nyakamat.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;- Elárulok egy titkot, de ne mondd senkinek! - súgja fülembe. - Anyáéknak se! - Kérlek...&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;- Szerelmes vagyok a Daniba. A Fanni és a Gréti is szerelmesek belé, de a Dani csak az én táskámat viszi át óra után a másik terembe. Mindig ad az uzsonnájából és ha érte jön az anyukája a sulihoz, hazavisznek engem is az autójukkal. Holnap lesz a névnapja! Rajzoljunk neki valamit! Légyszi! Légyszi! Légyszi!&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Érzem, hogy komolyan kell vennem a feladatot. Hatalmas titok birtokába kerültem, ezt nem szúrhatom el. Ránézek erre a kicsi lányra és teljesen átlényegülök. Hallom az osztály zaját. Magam előtt látom a barna szemű kisfiút, aki hosszasan néz Dóri kék szemeibe, miközben talán arról ábrándozik, milyen buli lesz meghúzogatni, a copfjait a szünetben a srácok előtt.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Oké! Rajzlap, zsírkréta elő. De mielőtt neki látunk, magam mellé teszem a telefonomat.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;- Hívni fog valaki? - kérdezi Dóri nevetve.&lt;/p&gt;
&lt;!--more--&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;- Remélem! - válaszolom és egymásra mosolygunk.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;- Bácsi? - kíváncsiskodik tovább.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;- Igen! - válaszolom reménykedve.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Hatalmas A/3-as lapot választunk, mert a terv szerint mézeskalácsházat rajzolunk, amiben Apa és Anya él sok gyerekkel. Persze lesz rajta autó, Audi, mert a Daniéknak olyan van, és úszómedence is, mert a Daniéknak az is van.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A készülő rajzon minden szív alakú. A szívházban szívemberek élnek, akik szív alakú ablakaikból nézik szívkertjükben a szívudvaron álló szívkocsit. Persze felkerül egy szív alakú Napocska, ami mosolyával szétkergeti a szív alakú felhőket.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Próbálok megfelelni a feladatnak. Minden tiszta maszat: az orrunk, a kezünk, a szánk.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;- Nézd csak! - szól rám Dóri.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;- A Daninak rajzoljuk be a szivét! - közben egy piros pacát kanyarít a pálcika figura pálcika testére. - Látod? - mutat a piros foltra pont. - Értem dobog! - kuncog elégedetten.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Persze én is vele kuncogok, de belülről nyelem könnyeimet. Tulajdonképpen ennyire egyszerű lenne az egész, ha kimutatnánk, ha vállalnánk, ha kimondanánk, ha megtennénk. Ha lenne bátorságunk, úgy ahogy ennek a csöppnyi kislánynak. Mennyivel más lenne minden, ha piros ruhában mernénk farkasszemet nézni minden nap a Nappal.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Csengetnek. Az ajtóban Dóri anyukája néz ránk kérdően a nagy mű láttán.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;- Titok - mondjuk további kérdezést nem tűrő hangon egyszerre.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;- Hi-hi-hi! Nem hívtak telefonon! - nevet ki Dóri.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;- Az a bácsi biztos, nem szeret!. A Dani mindig felhív, ha megígéri.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Állok az ajtóban. Integetünk, puszit dobálunk egymásnak. A távolodó kis alak visszafordul.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;- Szia! - mondja bíztatóan maga előtt lebegtetve a hatalmas papírlepedőt. - Ne szomorkodj! Én ma este felhívlak!&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;- Tudom! - kiabálom mosolyt erőltetve az arcomra.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Ebben az egyben biztos vagyok...&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>