<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Tápoldat Művi(l)ághoz</provider_name><provider_url>https://vagina.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Rácz Gabriella</author_name><author_url>https://vagina.cafeblog.hu/author/racz-gabriella/</author_url><title>&quot;Leszarom Jézust!&quot;</title><html>&lt;a href=&quot;https://vagina.cafeblog.hu/files/2014/04/jezus.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot;size-medium wp-image-966 alignleft&quot; style=&quot;margin: 10px&quot; alt=&quot;jezus&quot; src=&quot;https://vagina.cafeblog.hu/files/2014/04/jezus-300x219.jpg&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;219&quot; /&gt;&lt;/a&gt;Húsvét. Valami megmagyarázhatatlan, egyetemes szeretet lett úrrá rajtam a napokban.
Pont azt kérdeztem egyik maga elé bambuló, mélabús ismerősömtől:&quot;-Te is átéled éppen Jézus szenvedéseit a kereszten?&quot;
Meglehetősen furcsán nézett rám e kérdés feltétele után, mert nem vettem észre, hogy fülhallgatóval elszigetelődve a világtól egy &quot;ki öl többet&quot; típusú akciófilm kockái peregtek előtte a laptopján.
-Haggyá máá! - hangzott a válasz. - Leszarom Jézust!!

Abban a pillanatban mindez már láthatóvá vált számomra - de olyan hülye az ember nem? mindig magából indul ki -, de a közelgő szél-, majd esővihart megelőző nyomasztó csendben engem mégis átjárt valami különös érzés...valami megmagyarázhatatlan.

Talán a napok óta elhúzódó influenzám, a templomok közelsége, ahol, néhány napra megszűntek a harangok létezni, jobban utána is néztem a Húsvét jelentésének - persze ettől még nem lettem vallásos -, de évtizedek óta kételkedem abban, hogy valaki elküldi a Fiát, hogy a világ összes bűnét magára véve elvérezzen a Kereszten. Ma meg valahogy úgy érzetem,hogy igenis megtörtént. Hogy része vagyok az egész emberiségnek, ugyanúgy annak a Józsi Bácsinak is, vagy Csubesznek, akik tudom, épp bánatukban, vagy leszaromságukban gördítik le otthoni városom egyik kis kocsmájában az x-edik felest. Talán nem tudják mi az, hogy virágvasárnap, nagycsütörtök, nagypéntek, az ilyenkor lezajló vallási liturgiák jelentését, de ha ez az ünnep, &quot;csak&quot; abban tud -érthetően - sokaknál megtestesülni, hogy emberek, családok összejönnek, beszélgetnek, régi fotókat nézegetve nevetgélnek, vagy éppen sírnak, törődnek egymással, csak egyszerűen rányitják a másikra az ajtót, akkor azt mondom megéri. Ha csak néhány órára is,de észreveszik a virágba borult természetet, élvezni tudják a sonka-tojás-torma fonott kalács kombináció ízét, nem gondolva a mindennapok gyötrelmeire, a pénztelenségre, arra, hogy be kell, vagy valakinek épp nincs hova mennie keddtől dolgozni, akkor azt mondom: érdemes! És azt is gondolom, ha már meghalt az az ember miattunk a kereszten, akkor minden napunknak ilyen önfeledt életörömben kellene telnie. Nem baj, ha sokak számára az ünnepek többsége &quot;csak&quot; az evésről, a nevetgélésről, a feloldódásról szól. Ha így gondolják tegyék, vagy inkább egyék, mert mélyen hiszem, hogy minden gyarlóságunk ellenére, mindenkiben ott  legbelül, ott van a szeretetre való vágyakozás. Épp úgy adni, mint kapni.
Idegenbe szakadva is elképzelem egyik otthoni ismerősömet, ahogy kockás plédjében bebugyolálva, egy jó minőségű pohár vörösborral a kezében üldögél házának teraszán gyertyafénynél, a szakadó esőben, és a kert közepén álló, a legnagyobb pompájában virágzó cseresznyefát csodálva -talán - épp ilyesmin mélázik...</html><type>rich</type></oembed>