<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Tápoldat Művi(l)ághoz</provider_name><provider_url>https://vagina.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Rácz Gabriella</author_name><author_url>https://vagina.cafeblog.hu/author/racz-gabriella/</author_url><title>Géza</title><html>&lt;a href=&quot;https://vagina.cafeblog.hu/files/2015/05/nepp-romhanyi-mezga1.jpg&quot;&gt;&lt;img class=&quot; size-medium wp-image-1010 alignleft&quot; src=&quot;https://vagina.cafeblog.hu/files/2015/05/nepp-romhanyi-mezga1-300x279.jpg&quot; alt=&quot;nepp-romhanyi-mezga[1]&quot; width=&quot;300&quot; height=&quot;279&quot; /&gt;
&lt;/a&gt;

Na nem a Mézga, de alapjaiban gézásithatom - talán egy picit mézgásíthatom is - azokat a pasikat, akik tipikus egyedei a hímnemű populációnak.
Több Gézám is volt nekem: mind-mind plátói szerelmek, amikor még tojáshéjas kisiskolásként az volt a menő, ha meghúzták szünetben a copfomat, vagy hógolyóval dobáltak meg , ami éppen nem az arcomat - hanem, mint védőfelszerelés - a 6 dioptriás szeművegemet  érte.
Aztán ott volt a gimi...

És sohasem gondoltam volna, hogy az a srác, aki egykoron - mert szerinte működött a kémia - kissé pocakos kinézetével,de mégis végtelen humorával egy osztálytalálkozón a csuklásig megnevettetett, nemrégiben a megrögzött balos jelzővel illetett.
Azt gondolom, ebben mindketten hibásak vagyunk. Mert az évek teltek-múltak, és a lényegről elfelejtkeztem.
Csak magamról tudok írni - de talán ezzel mások is tudnak azonosulni - időközben elfelejtettem vele tudatni, mi történt a családommal, mi történt velem, és ezekkel a dolgokkal kapcsolatban vele sem vagyok tisztában.

Megrögzött balosok!

Sokat gondolkoztam azon, vajon Ő hogyan érezhette magát akkoriban, amikor Romániából jöttek át a családjával...Idegen ország, más szokásokkal, a barátok, ismerősök otthagyása. Belecsöppenni egy mégiscsak idegen világba, még ha a nyelv ismerős is, nem lehetett könnyű. Nem hiszem,- és nem vagyok rá büszke - hogy erre olyan nagy figyelmet fordított volna az ország egyik legelitebb gimnáziumának, legsznobabb osztálya, azaz a miénk. Ez az írás, régóta nyomta már az egyik mappám tárhelyét, és pont a napokban akadtam rá - szerintem nincsenek véletlenek - amikor hazalátogatásom során összefutottam volt matek tanárnőnkkel,  - jobban néz ki, mint 15 évvel ezelőtt - és a &quot;hogy is vagyunk&quot;, &quot;de rég is volt&quot; mondatok közé belekeveredett részéről egy kérdés: &quot;Nagyon meggyomorgattalak Benneteket?&quot; És hát persze, hogy az ember , ha így is volt, nem mond igazat, mert az a meggyomorgatás, talán csak nekem volt az, mert meggyőzödésem, életem legnagyobb hibája volt abba a gimibe mennem. De mégcsak a szüleimet sem hibáztathatom, mert nem ők kényszerítettek, egyszerűen hoztam a tőlem megszokott &quot;jókislány&quot; figurát, és megtörtént. Emlékszem, amikor az általános iskolás oszifőnk a nappalinkban könyörgött az Édesanyáméknak: &quot;Gabinak művészeti suliba kell mennie!&quot; Nem hallottuk meg, nem vettük komolyan, pedig, és akkor, ha, de másképp lett volna. Nincs csapó kettő, ebből kell-ene még kihozni a legjobbat.

És akárhogy is nézem, és emlékezem, és tiltakozom ott mélyen, legbelül be kell látnom azoknak a Gézáknak, az én elérhetetlen Mézgáimnak sikerült.

De ha jobban belegondolok, talán nemcsak azért, mert nem lopták a napot :)

&nbsp;</html><type>rich</type><thumbnail_url>https://vagina.cafeblog.hu/files/2015/05/nepp-romhanyi-mezga1-150x150.jpg</thumbnail_url><thumbnail_width>150</thumbnail_width><thumbnail_height>150</thumbnail_height></oembed>