1.0Tápoldat Művi(l)ághozhttps://vagina.cafeblog.huRácz Gabriellahttps://vagina.cafeblog.hu/author/racz-gabriella/<a href="https://vagina.cafeblog.hu/files/2016/01/Love_Triangle_Gender_Bent_by_Gaby53190.jpg"><img class="size-medium wp-image-1053 alignleft" src="https://vagina.cafeblog.hu/files/2016/01/Love_Triangle_Gender_Bent_by_Gaby53190-300x160.jpg" alt="Love_Triangle_Gender_Bent_by_Gaby53190" width="300" height="160" /></a>Hát  - tudom ezzel a szóval nem kezdünk mondatot, de én mégis - nem hittem volna, hogy van, bizonyítottan létezik szerelem az állatok között is. Töpörtő - igen, tudom kicsit hülye név, de ez a kedvenc kajája - 3 évnyi osztrák kintlétem alatt egyetlen lovagjának hódolt be - szó szerint is -  Anton nevű szintén keverék kutyusnak, aki a közelünkben lakott.Hogy a kutyák évente kétszer tüzelnek? Na! Nálunk ez a törvény is bedőlt, mert csakúgy dúlt a szerelem, ha kell - láthatóan nekik kellett - , ha nem. Annyira ciki volt,- pedig felelős gazdiként beszéltem Anton családjával is, mivel az én Töpim nincs ivatralanítva, és nem szerettem volna  kutyaszaporulatott 30 négyzetméteres garzonombam - szoval Anton gazdája megnyugtatott, az Ő hímjük képtelen a párzásra, vagyis az utódnemzésre, mert már nagyon öreg, és szervileg is alkalmatlan rá. Megnyugodtam,de csak a következő találkozásig,mert a két kutya  - láthatóan párzani kezdett - zavaromban oda sem mertem nézni - de még mindig azt gondoltam, hogy ezek csak ösztönös mozdulatok, és hadd csinálják, úgysem lesz belőle kiskutya. Igen ám!, de ezek a kutyusok, -azóta megtudtam, mások is- 2 perc élvezet után 30 percre összeragadtak, és nem is lett volna ebből semmi baj, ha nem az osztrák kisváros főutcáján teszik mindezt, ahol nekem - hát igen, nem unalmas az élet - sikerült a forgalmat leállítanom. Az egyik kutya délre, a másik északnak fordult, és én hiába húztam-vontam őket, az Istenért nem akartak elszakadni egymástól. A hosszú kocsisor dudált, és mondanom sem kell mindenki az én erőlködésemen nevetett, amikor az első autó vezetője - szerintem megszánt - kiszállt az autóból és megkérdezte:- "Mi történt? Maga nem látott még életében "csuklós buszt"?" Bevallom őszintén: ilyet, nem! Még mindig nem gondoltam, hogy Töpi megtermékenyült, de az idő múlásával, bár tápadágját csökkentettem, mégis gömbölyödni kezdett. Á! Gondoltam: álterhesség, és a neten olvasottak alapján szintén megnyugodtam, ilyen bizony létezik. De ez, nem az volt. Pár hét után a teraszon Töpörtő 3 Antonra rendkívül hasonlító kiskutyát szorongatott magához, és mordult rám, amikor közeledni próbáltam.... Jesszusom, most mi a fenét fogok csinálni? - gondoltam magamban, majd a kicsinyeket pár hét után  - mitagadás nagyon szépek voltak,- a szoptatási idő alatt felmerült bonyodalmakat inkább nem sorolnám - nyakukban egy piros masnival, kis kosárkába pakolva őket, becsöngettem Antonék házába. Nyílt az ajtó - figyelj filmbeli jelenet - és amikor Anton gazdija meglátott bennünket, rögtön, ugyanazzal a lendülettel, ahogy kinyitotta, be is csukta az orrom előtt, majd néhány sóhajtás belülről,- én töretlenül, kissé eltorzult arccal álltam ajtaja elütt - megint kinyílt az ajtó, és már bent voltunk a házban, majd mindketten - szintén nagyot sóhajtva - a nappali ülőgarniturájára roskadtunk. <ul> <li>Akkor most felsorolnám a tényeket - mondtam, egyébként ehhez majdnem végzett jogászként nagyon értek, és általában be nem áll a szám,- szóval elmondtam: -Mivel Töpi csak és kizárólag Antonnal volt, - mert mellesleg más kutya nem is érdekli, de - próbáltam illedelmesen fogalmazni - kizártuk a megtermékenyítés lehetőségét, engedtem , hogy együtt legyenek, és csináljunk valamit, mert nálam ez a 3 kis dundi-nudli - Töpörtő nagyon jó anyuka, jó kövérre szoptatta őket, (engem meg hőlyére), nem maradhat.</li> <li>Továbbá feltételezem , Ő sem vágott át Anton terméketlenségét illetően,de úgy tűnik , a szerelem mindent felülír.</li> </ul> Hála Claudiának a 3 csöppség gazdira találta, de Anton csak jött, és jött, és  - mindig résen lévén - én felkaptam Töpit a karjaimaba, hogy még véletlenül sem történjen meg a "frigy." Ez így ment 3 évig, majd hazaköltöztünk Magyarországra. A csomagolás előtti sétánál Töpörtő már szomorú volt, és hiába nem akartam, Anton háza felé vette az irányt. Anton nem volt otthon, így búcsú nélkül jöttünk el. Megérkezésünk óta - bár rendkívül boldog voltam, hogy végre itthon lehetünk - Töpörtő egyre szomorúbb lett, és amikor Antonról kérdeztem , mélyen a szemembe nézett könnyes - de tényleg - szemeivel, és azt a megvetést???? Negyedik hónapja vagyunk ittthon, a depresszió különböző fokozatait éltük át - igen én is! - ás hiába olvastam szét magam kutyapszichológiából, nem segít. Séta közben , ügyelve arra, hogy mégcsak Anton nevét ki se ejtsem, elmagyarázom Töpinek, hogy itt is vannak szép daliák, mintha a falnak beszélnék. Igen, tudom a könyvek után, tök midegy mit mondok, mert a kutyákkal (is) energiával kommunikálunk, de hátha az én magyarázkodásom - mert ez az - mentegetőzés a javából-, szóval hátha ez is felülírja a világhírű kutyapszichológus állítását. Mélyen osztozom Töpörtő gyászában, és nemcsak azért, mert én okoztam bánatát, mert elvettem a pasiját, és nem tudom azt gondolni, "ne hülyéskedj, Ő csak egy kutya!" Mélyen osztozom Töpörtő gyászában, mert tudom, ha elveszítünk egy hozzánk közel álló személyt, az igazit, az egyetlent, utána egész életünkben sóvárgunk, őt keressük mindenütt... Hiába. :(richhttps://vagina.cafeblog.hu/files/2016/01/Love_Triangle_Gender_Bent_by_Gaby53190-150x150.jpg150150