Ösztön

2013 január 31. | Szerző: Rácz Gabriella

Vera két dologgal nem volt tisztában aznap reggel: hol van, és vajon ki fekszik mellette az ágyban. A vakító napfényben kirajzolódó férfitest nyugodtan szuszogott mellette.

– Úr Isten! – gondolta Vera – szóval mégis képes volt rá! Annyi éven át bizonygatta, hogy a nők teljesen másképp működnek, mint a férfiak. A nők csak őszintén, lélekből tudnak szeretkezni, és íme itt a bizonyíték: egy vadidegen helyen, egy vadidegen férfi ágyában ébredni, szerelmet hazudni, s ezt önmagának bevallani, irtó jó volt.

A szoba kellemes. meleg színek. Puha takaró. A pasi kimondottan jóképű. Rémlett, hogy táncoltak az esti buliban és az is rémlett…, de mi is?????
(tovább…)

9 és 1/2

2013 január 31. | Szerző: Rácz Gabriella

Condictio indebiti, condictio data-causa non secuta, condictio ob turpem ve causam… – magolom a jogalap nélküli gazdagodás eseteit, miközben a tegnapelőtti megsemmisítő együttlétre gondolok.

Nincs már több vaníliás krémtúró a hűtőben, a replay-t fontolgatom. A lelkem nyugodt, mert 5 háznyi 4 emeletet megmászva kinyomoztam, hol lakik Anyukád, hogy a fa alá tegye a csomagomat. És a lelkem nyugtalan, mert addig még 4 nap, és lehet, hogy megszívattál.

(tovább…)

Bifidusz eszenzisz

2013 január 29. | Szerző: Rácz Gabriella

Lassan indult el azon a ködös szeptemberi reggelen a vonat Pest felé. Már-már azt hittem kegyes hozzám a sors, amikor azt reméltem egyedül leszek a fülkében, és beszélgethetek a gondolataimmal, mert a hétköznapi „időkapszulás” rohanásban elfáradtam 24 órás nőnek lenni. Mert az kell, vagy nem? Szerettem volna erősíteni magamban a „nem”- szócska kimondását. Mert állítólag azt kell. Artikuláltan kimondani az energia vámpíroknak: NEM!
Már-már kezdem gyakorolni magamban, amikor kihúzódik az ajtó és ott áll(ok) előttem, piros kalapban, rúzzsal a száján.

A kosztüm finom anyagból. A parfüm édes illata. Rettegek,hogy belekezed 80 éves életébe és végig kell hallgatnom. Kétszáznegyven kilométer! Leül velem szemben. Egyenes tartás. Gondosan fésült szőkére festett tincseit kis kézitükre segítségével megigazítja. Mustráljuk egymást. Én feketében, Ő pirosban. És belekezd.

(tovább…)

A lelked másik fele…

2013 január 29. | Szerző: Rácz Gabriella

Érezted már úgy, hogy amikor együtt vagy valakivel, beszélgettek, megszűnik a tér és az idő. Nem mindenkivel kapcsolatban érzi ezt az ember. Amikor vele beszélgetsz, hirtelen lesz kész az egész nap rotyogó töltött káposzta, és a lassú tűzön aranyra sárguló húsleves,pontosan tudja,miről mesélsz, mert átérzi, vagy már átélte, és később rájössz, ha pici eltérésekkel is,de “párhuzamosan” zajlott eddigi életetek.Ismeri a szavaidat, megérti a cselekedeteidet, nem kell megfeszülni a megfelelni akarástól, önmagad lehetsz. (tovább…)

Tápoldat művirághoz

2013 január 29. | Szerző: Rácz Gabriella

A lámpa pirosra váltott. Úgy kapaszkodott a kocsiajtó kilincsébe, ahogy az újszülött ragaszkodik anyja méhének biztonságához – talán – a világrajövetel előtt. Menekülni akart. Vissza a házhoz, a folyóhoz, a kertjéhez. Menekülni a nagyváros zajától, a jól ismert temető csendjéhez, ahol órákat sétált minden nap. Az egyetlen dolog, ami megnyugtatta. Nem akart trendi lenni. Nem akart nagyvárosi lenni. Egyszerűen csak otthon akart lenni. Még mindig kapaszkodott. A lámpa hirtelen zöldre váltott, és tovább hömpölyögtek a szerkesztőség felé. A bejáratnál megtorpant. Egy beszélgetésre lett figyelmes. Leendő két munkatársa épp az egy napja 22 ezer forintért vásárolt cipőt dicsérte. Dicsérte?-Mi több, az egekbe magasztalta. (tovább…)