A lelked másik fele…

2013 január 29. | Szerző: Rácz Gabriella |

Érezted már úgy, hogy amikor együtt vagy valakivel, beszélgettek, megszűnik a tér és az idő. Nem mindenkivel kapcsolatban érzi ezt az ember. Amikor vele beszélgetsz, hirtelen lesz kész az egész nap rotyogó töltött káposzta, és a lassú tűzön aranyra sárguló húsleves,pontosan tudja,miről mesélsz, mert átérzi, vagy már átélte, és később rájössz, ha pici eltérésekkel is,de “párhuzamosan” zajlott eddigi életetek.Ismeri a szavaidat, megérti a cselekedeteidet, nem kell megfeszülni a megfelelni akarástól, önmagad lehetsz. Egymás szavába vágva kezdenétek el az újabbnál újabb mondatot,de az ilyen emberek egymással szemben akkora tiszteletet, s hálát éreznek, hogy a sokszor egyszerre kezdődő mondatoknál mindkettő elhallgat. Különös érzés ez. Nagy ajándék.Valaki figyel rád, óv Téged, félt Téged. És még valami: a párhuzamos életek felfedezésénél, kapsz még egy lehetőséget. Egy óriásit. Szólhatsz!Mert náluk még nem zajlott le, még előtte áll, még vár rá. Még át kell élnie, még túl kell élnie. De szólhatsz, hogy:Kérlek, ne úgy! Ne úgy, ahogy én, aki végleg elvesztettem őket. És meghallgat, figyel rád, és átgondolja, és a végén annyit mond: KÖSZÖNÖM.

Létezik ilyen Találkozás….