9 és 1/2

2013 január 31. | Szerző: Rácz Gabriella |

Condictio indebiti, condictio data-causa non secuta, condictio ob turpem ve causam… – magolom a jogalap nélküli gazdagodás eseteit, miközben a tegnapelőtti megsemmisítő együttlétre gondolok.

Nincs már több vaníliás krémtúró a hűtőben, a replay-t fontolgatom. A lelkem nyugodt, mert 5 háznyi 4 emeletet megmászva kinyomoztam, hol lakik Anyukád, hogy a fa alá tegye a csomagomat. És a lelkem nyugtalan, mert addig még 4 nap, és lehet, hogy megszívattál.

A condictio sine causa kifejezést már nem tudom begyűrni, telefonom borítékot jelez: “Hiányzol, basszus!” – írod, és elindulok. Borotva elő: lábak, hónalj – stimmt. S bár kint tombol a tél, a terv készen áll: csipkés bugyiban csöngetek be Hozzád (a filmeken mindig bejön)

Condictio ustam ob tur..,turp..vagy turpen????? A francba! Ki képes ilyen f…ságokat megjegyezni? Az képtelenség, hogy Iustiniánusz sohasem randizott.

Megérkezem. S mivel a negyediken laksz, bőven van időm a lépcsőházban levetkőznöm. (Csak most ne találkozzak senkivel!)

Az ajtód előtt állok egy szál csipkében és becsengetek. majd két percnyi szemezgetés az ajtódon függő karácsonyi dísszel, hamar ráébreszt: nem vagy otthon.

Gatya, pulcsi fel – a “Miatyánkot” mormolgatom, úgy tűnik, megúsztam.

Szobámba érkezem, római jog folyt. köv.

Másnap sikeresen vizsgázom, felhívlak.

– Randi? – kérdezem.

– Hétfőn. – válaszolod.

Vasárnap este az ölelésedről ábrándozom, folyamatosan hiányzol. Az összes eddig együttlétünket gondolom újra és újra: mesébe illő.

Hétfő este fél nyolc, egész nap nem hívtál. A házad környékén kószálok, miközben összefutok a régi szomszéddal Erzsike Nénivel. Próbálok összpontosítani az ” időjárás”, ” a hát ezek a mai fiatalok” – kezdetű rendkívüli témákra. Folyamatosan dadogok, keresem a szavakat.

– Nem tetszel nekem, úgy lefogytál!  – kiált utánam Erzsók Néni.

A telefonkönyvben  a nevedet keresem.

Kicsöng.

– Jaj Drága! Ne haragudj! – Teljesen elfelejtettem! Holnap korán kell kelnem. halasszunk!

A kocsiban hazafelé menet oldhatóvá válik a vízálló szempillaspirálom.

Mephistóként szállok ki, a fekete tintapacákat nem tudom eltüntetni a szemem alól, a szempillaspirál ismét vízállóvá válik.

A fürdőszobában Erzsók Néni aggódó mondatát hallom: ” – Úgy lefogytál!”

Ráállok a mérlegre, és valóban, mint a filmben!

Csak ez a “kapcsolat” nem hetekben, hanem kilókban mérhető!

Egészen pontosan kilenc és félben.