Ösztön

2013 január 31. | Szerző: Rácz Gabriella |

Vera két dologgal nem volt tisztában aznap reggel: hol van, és vajon ki fekszik mellette az ágyban. A vakító napfényben kirajzolódó férfitest nyugodtan szuszogott mellette.

– Úr Isten! – gondolta Vera – szóval mégis képes volt rá! Annyi éven át bizonygatta, hogy a nők teljesen másképp működnek, mint a férfiak. A nők csak őszintén, lélekből tudnak szeretkezni, és íme itt a bizonyíték: egy vadidegen helyen, egy vadidegen férfi ágyában ébredni, szerelmet hazudni, s ezt önmagának bevallani, irtó jó volt.

A szoba kellemes. meleg színek. Puha takaró. A pasi kimondottan jóképű. Rémlett, hogy táncoltak az esti buliban és az is rémlett…, de mi is?????

SZszszszsz! Atya Isten! – hasított Vera fejébe a fájdalom a másnaposságtól. Észrevétlenül próbált lecsusszanni az ágyról, nehogy felébressze az ismeretlen férfit. Nem akart kínos szituációt. Nem érdekelte a családja, a világnézete. Nem akart mesélni a családjáról, a világnézetéről. Nem volt kedve politizálni, idegen szavakat használni.

Tegnap este, annyira várta András hívását. Mindhiába. Annyira vágyott az ölelésére. Hiába.

És most itt van.

OK! – gondolta Vera – mától új világnézet. A régi, mely szerint a nő csak lélekből képesek szeretkezni, megdőlt, mint annyi más is a 30 év alatt.

A Mikulás, a nyuszi, a krampusz, a Jézuska, és Apám is lejött a Parnasszusról. Persze ettől még szeretem, és december 6-án várom a Télapót. A nagyanyám negédes mennyország sztoriját is muszáj mindig végig hallgatnom.

E szerint a saját magunk által kreált meséink miatt csalódnánk folyton?

Nem is értem – gondolta Vera, mielőtt ráhúzta volna gyerekkori meséire a végítéletet, hiszen minden történet így kezdődött: “egyszer volt, hol nem volt…” és itt a lényeg: mert amikor eljött a királyfi, felébredt álmából, a gonosz jóvá változott, a rút széppé, a hazug igazzá lalalala…, mert mind így kezdődik: EGYSZER VOLT! Többet sosem!

Vera vidáman rúgta a havat, rótta az utcákat és tovább álmodozott. Megígérte magának, sohasem csapja be gyermekét, örök érvényűnek tűnő történetekkel.

Nem akarja, hogy a lánya is hiába várja, hiába hívja, hiába ölelje. A francba! Nem kell azt hinni, hogy a bók, esküszó! A csók sem örök pecsét! Ennyi – konstatálta Vera, miközben megcsörrent kabátzsebében a mobilja.

– Szia Drága! – szólalt meg András a vonal másik oldalán. Az esti Mikulással érkezem. Rendben?

– Abban az esetben – kuncogott Vera -, ha a mondatot másképp kezded.

– Hogy? – csodálkozott András.

– Egyszer volt, hol nem volt.