Te inkább adsz, vagy kapsz?
2013 február 18. | Szerző: Rácz Gabriella
A minap azt kaptam G-től, hogy az áldozati bárány szerepében tetszelgek.
Na bumm! Ez úgy betalált, hogy napokig bámultam a plafont (ohne blogbejegyzés). Három, négy napi rágódás után, nyálcsorgatós alvásomból felébredve, úgy döntöttem, többet nem gondolok rá.
De valahogy mégis bánt a dolog, mert habár nehezen bírom a kritikát, de azért bírom, ezt talán nem érdemeltem meg.
És ha már itt tartunk, gondoltam körüljárhatnánk a témát, ha más nem, legalább a wikipédián megnézed a fogalom jelentését. Én megtettem. Ezt is, igen, mint annyi mindent eddigi életem során.
Ha hétköznapi, és nem vallásos értelemben vetítem rá a fogalom jelentését mindennapjaimra, hoztam már áldozatott emberekért, másokért, és tettem ezt oly természetesen, hogy – talán – észre sem vettem. (Najó, ez így ilyen formában nem igaz, mert az utóbbi időben egyre többször teszem fel a kérdést: vajon Ő is megtenné értem?)
A “bácsi” már nem szeret!
2013 február 16. | Szerző: Rácz Gabriella
A hat éves Dóra göndör fürtjei az arcomba zúdulnak. A nappali puha szőnyegén birkózunk, ki tudja leteperni a másikat.
– Győztem! – ül a hasamon kipirosodott arccal, két lábával a földhöz szorítja kezeimet és én természetesen engedek.
Aztán rám borul, miközben finom kis praclijával átöleli a nyakamat.
– Elárulok egy titkot, de ne mondd senkinek! – súgja fülembe. – Anyáéknak se! – Kérlek…
– Szerelmes vagyok a Daniba. A Fanni és a Gréti is szerelmesek belé, de a Dani csak az én táskámat viszi át óra után a másik terembe. Mindig ad az uzsonnájából és ha érte jön az anyukája a sulihoz, hazavisznek engem is az autójukkal. Holnap lesz a névnapja! Rajzoljunk neki valamit! Légyszi! Légyszi! Légyszi!
Érzem, hogy komolyan kell vennem a feladatot. Hatalmas titok birtokába kerültem, ezt nem szúrhatom el. Ránézek erre a kicsi lányra és teljesen átlényegülök. Hallom az osztály zaját. Magam előtt látom a barna szemű kisfiút, aki hosszasan néz Dóri kék szemeibe, miközben talán arról ábrándozik, milyen buli lesz meghúzogatni, a copfjait a szünetben a srácok előtt.
Oké! Rajzlap, zsírkréta elő. De mielőtt neki látunk, magam mellé teszem a telefonomat.
– Hívni fog valaki? – kérdezi Dóri nevetve.
Elfeledkeztél Kisanyám!
2013 február 12. | Szerző: Rácz Gabriella
Szokásos vasárnap délutáni sétánkra indulunk V.-vel, barátnőmmel a parton. Sétánk témája, mely szerint megfejtjük a titkot: hogy a nők férfit, a férfiak, nőt akarnak, mi a Vénuszról, ők a Marsról, na és persze ott van a “szerelmi háromszögek” örök, megfejthetetlen témája. Épp a minap emeltem le a könyvesbolti polcról egy pszcihiátárnőnek (naná, hogy amerikai), a szerelmi háromszögekről írt esettanulmányát, állítása szerint, a légyottok jelenléte a háttérben meghúzódó állandó kapcsolatokra akár még “áldásos” is lehet. (most erről inkább “idegből” nem írok, majd később, ha sikerül a most még baromságnak vélt állításon felülemelkednem)
V.-vel éppen egy aktuális háromszöget szeretnénk “két-szögre” redukálni, ezért előbb mindenképp a mögötte rejtőző négyszöget kell megfejtenünk. V. ismerőse E. elvált, mert E. férje lebukott , közvetlen kolleganőjével édelgett éppen, amikor E. bevásárló kosarával a karján lépett be “idillinek” hitt otthonukba. Tehát, ha E. férje nem bukik le, akkor még mindig, a kívülről tökéletesnek látszó házasság látszatát keltve kétgyerekes, férjes, azaz “családos” nőként nézhetnénk őt, de szerintem az éremnek mindig két oldala van.
Ez az átka, vagy éppen a varázsa? a légyottoknak. Amikor az asszony nincs otthon, nincs mese, akkor van idő, csinálni kell. Sosem értettem, hogy mehet ez “időre”??? (ok. – tudom, az értelemnek és az érzelemnek, semmi köze egymáshoz)
Éppen ezen filózunk barátnőmmel, amikor egy közelgő “kandúr” megjelenésére leszek figyelmes. Vezérbikánk, teljes felkészültségben érkezik (kigyúrt felsőtest, trendi öltözék, -gondolom a kellő óvintézkedéseket is megtette, hátsó farzsebben egy óvszer formájában) – délutáni vadászatára.
Alfahímünk persze robogón érkezik.( az annyira menő.) Közel érkezve hozzá, mindhárman konstatáljuk: ismerjük egymást. (Na bumm)
Barátságból elégtelen!
2013 február 10. | Szerző: Rácz Gabriella
Hitvallásom, és életfilozófiám, melyet blogom mottójában, és bemutatkozó szövegemben is látszik: Először nekem kell meztelenre vetkőznöm, és kitenni a szívemet másokért, ha bizalmat szeretnék építeni.
Eddig azt hittem mindez elég, de ma számomra világosan kiderült: TÉVEDTEM.
Amikor megosztod minden egyes tapasztalásod az életedből, nem törődve, hogy a másk mit gondol Rólad, jót vagy rosszat éppen, mert végig arra gondolsz: “Itt van nesze! Ez vagyok én. Ezt tudom nyújtani, sem több, sem kevesebb! Döntsd el: Kell ez Neked, vagy sem?
Az Ikrek jegyében születtem, ami levegős jegy, és nem tudok sokáig a saját tengelyem körül forogni, mert mindig szükségem van új impulzusokra, terekre, filmekre, könyvekre, információkra. De a primitívséggel és a roszzindulattal, a bizalmammal való visszaéléssel nem tudok, és nem is akarok mit kezdeni.
B..sszus, nem volt rajtam gomb
2013 február 10. | Szerző: Rácz Gabriella
Nem értem: a gázóra, a villanyóra, és mindenféle “óra” leolvasói, miért mindig napközben, a leglehetetlenebb időszakokban jönnek, amikor elvileg – ha normál világban élnénk – az emberek zöme dolgozik. – (na) Persze, ha lenne munkahely!!! Arról nem is beszélve, amikor arra kérem a gázóra leolvasót, igazolja magát bármilyen igazolvánnyal, hát persze, hogy Ő! van a legjobban felháborodva. Nem érti kitől és mitől félek!!! Hát a ” megélhetési bűnözéstől” – és úgy tesz, mintha japánul beszélnék!!!!! De engedjem be a lakásomba!!!! És különben is mit képzelek én????? Olyan nyomtatvánnyal, amellyel Ő érkezett csak hivatalos személyek rendelkeznek! (Nyomtatvány? csekély excell tudásommal én is nyomtathatnék ilyet!)-Aztán megérkezett a kéményseprő is kemping bicikli verdáján, hogy ellenőrizze a kéményt csekély 3 ezer forintért, vajon nem kapok-e szén-monoxid mérgezést? (fűtési szezon beindul okt.15-én) és bas…us nem volt rajtam gomb 🙂
Megváltani a világot? – Minek?
2013 február 8. | Szerző: Rácz Gabriella
Az esős, szürke vasárnapi reggelen Békéscsaba belvárosában térdig merülsz a sárban. A gyógyszertárba sietsz éppen, amikor észre veszel egy láthatóan nem helybéli párt, aki keresgél. Egymásra néztek, és megszólítanak: tudok-e egy helyet, ahol megihatnának egy kávét? Elmosolyodom, és , bár kissé iironikusan,de megkérdezem, tisztában vannak-e azzal, hogy hol vagyunk? Nevetnek. Majd a sarki McDonalds-ra mutatok, mire a hölgy a fejével jelzi: oda nem, mert elsüllyednek. A vele lévő férfira nézek, aki vélhetően nem ajánlotta fel, hogy karjaiban átviszi őt a (sár)tengeren. (hova lett a romantika?) Inkább tovább keresgélnek. Miközben a gyógyszertárban a gyógyszerésznővel konzultálok, a másik ablaknál álló hölgy összegörnyedve kér segítséget migrénes fejfájására, amelyet elmondása szerint az epéje okoz. Már gondolatban sorolnám a megoldásokat,de a vele foglalkozó asszisztens láthatóan elbizonytalanodik, majd tucatnyi fájdalomcsillapítót ajánl, a következő indoklással: ” Jajj, ezt a BETEGEK! nagyon szeretik!!!” Eltöprengek, vajon eljutunk-e oda valaha, hogy esetleg még némi gyógyteát is ajánlanak a “gyógyszer” mellé, vagy rákérdeznek-e majd valaha arra, hogy lelkileg mi okozhatja a testi panaszokat. A piros lámpánál, a kocsiban ülve hazafelé, az ablaktörlő ritmusát figyelve elgondolkodom, miközben a misére siető emberekre leszek figyelmes:
“Hát Te hülye vagy öregem! Még mindig meg akarod váltani a világot.” 🙂
MIND-EGY
2013 február 7. | Szerző: Rácz Gabriella
Vigyázat! Öveket bekötni! – csak spirituálisaknak, de felőlem Őrültnek is nevezhetsz, nekem MIND-EGY!
Talán érezted már Te is úgy, hogy Ő az igazi? Igen, talán beszéltél már valakivel egy üzleti találkozó után több órán keresztül (persze akkor nem tudod, mert olyankor megszűnik az idő), olyan közelségben és mélységben valakivel, mint még soha. Itt nem kellett feliratozni a látszólagos mondatok elhangzásánál a lélek nyelvét, mint abban a bizonyos Woody Allen filmben, mert itt nem volt tabu. Nincsenek “időjárás-gondolatok”, az “annyira régen vártalak-helyett”.
Talán magam is nehezen hiszem el, de megtörtént… A sztori akkor, két évvel ezelőtt kezdődött. Aztán Ő elment. És én is. Tapasztalni, még inkább keresni, jobban fürdőzni a fájdalomban, a másik hiányában.
Innen visszafelé nézve, a pontok, minden egyes pont összeáll, mi több összekapcsolódik. De akkor, két évvel ezelőtt ezt nem is sejtettem.
Barbie-fiú
2013 február 6. | Szerző: Rácz Gabriella
Kezdetben:
A pasi, álmaid pasija. Ezüstmetál Audi, 1.90 kiterjedés. Álomlakás. Mediterrán stílus, meleg színek. Plazmatévé. Cirógatás, babusgatás, szex. Veled más, veled jobb – mondatok. Elhiszed.
Szárnyalsz, repülsz, nem hiszed el, hogy ez veled, de mégis…
Közben:
Látod a hibáit. Elhessegeted. A barátok intenek, féltenek. Nem hív, nem keres, az üzeneteidre nem válaszol. Csak a szexre kapcsolatos dolgokra reagál. Átlag három hetente érdeklődést mutat, de csak ha te hívod, te keresed. Beledöglesz. Már majdnem sikerül, amikor megírja: “Hiányzol”. Újra nála. Mintha ott sem lennél teszi a dolgát. Majd full szex. Közli: “Menjünk Baby, holnap korán kell kelnem”. Hazaérsz szomjasan, éhesen, fázol.
A vége felé:
Nem érti szavaid. Újra és újra elmagyarázod. Szerinte túlkombinálsz. Köszönt Valentin és Nőnapkor, de csak tőmondatban, ugyanazzal a szöveggel. Pár napi könyörgés: újra nála. Neki nem lehet megmagyarázni, mert az rohadtul felidegesíti. Full szex. Másnap telefonon közli, az életébe nem férsz bele. Napi 14 óra 150 rugó, annyit nem érsz. Balesetet szenvedsz. Nem hív, nem keres.
Egyszer csak rádöbbensz: hogy pocakos, nagy az orra, hogy sohasem olvasott Dosztojevszkijt. Azt sem értékeli, hogy Te viszont igen. Sőt! Egyáltalán nem értékel. Nem ismeri az alázatot. Nem gyakorolja soha, senkivel. Rájössz, hogy tévedtél, vak voltál, hiába bíztál, reménykedtél.
A vége:
Teliholdas éjszakán vezetsz hazafelé. Az autóban lágy zene szól. Az ismert rádióadó műsorvezetője pajzán gondolatokkal bódít el. Elhiteti: Van szerelem. Majd hirtelen rádöbbensz, áldozat vagy. A saját álmaid áldozata. Mert kislány korodban elhitették, elmesélték. Rácsörrensz. Úgy kiosztod mint még soha. Számon kéred, a fejéhez vágod. Kiabál Ő is, Te is. Talán segítene egy face to face, de telefonon nem lehet. Kínos csend. Nem tudsz mit mondani.
Ő viszont igen.
Egyetlen kérdő mondattal küld el a francba
– Ígértem én bármit is?
Divat
2013 február 5. | Szerző: Rácz Gabriella
Észrevették már? Divat nyomulni. Na nem, mint a gőzhenger, hanem szép, lassú, alattomos módon. Lehetőleg hátulról, mindenin átlépve,mindig jól helyezkedve.Mindez észrevétlen biztonsággal vonul végig a hivatali folyosón, nyáltengerből szőtt köntösében.
Divat bizalmat szerezni, sőt! levadászni azt. Egyenesvonalú visszaélést ajánlanak hozzá a divatdiktátorok minimum két színben. Bár hozzáteszik:” Az otthoni tükröt mellőzük,, a szembenézés, mármint magunkkal hátráltat a cél elérésen, de főleg a nyugodt alvásban.!” Divat magabiztosságot, határozottságot mutatni akkor is, amikor még a feladatot sem értjük pontosan. nehogy a bizonytalanság elavult alázata miatt hosszú ideig egy helyben topogjunk a szamárlétra valamelyik alsó fokán. Divat kérdezni, de nem divat válaszolni. Mármint egyenesen nem. Inkább sejtetni a trend. erre legfőképp – a tervezők véleménye szerint -a finom tapintású, könnyen viselhető pletykakosztüm a legalkalmasabb viselet. Anyaga nem bánt, inkább csak irritálja az arra érzékenyeket. Az áttetsző anyagból készült vízálló nadrág, praktikus megoldás lehet a főnök-beosztott párbeszédek kényes pillanataiban, akár izzadunk, akár bevizelünk a félelemtől, megfelelni akarástól.
És persze a kukkolásért – amely a hozzáértők véleménye szerint egyetlen karbantartója zrendi ruhatárunknak – sem kell bekapcsolnunk a TV-t. A leselkedés fortélyait, a megfelelő fapofa használatával tulajdoníthatjuk el a legprofibban. A szakértők állítása szerint, főleg a szemrebbenés nélküli pókerarc válik be a leginkább.
Jól gondoljuk meg!legyünk “divatosak”! Hiszen garánt a siker a még jó pár évig érvényesülni vágyóknak. Ugyanis most nem forintért vásárolhatunk. A LELKÜNKÉRT adhatjuk el magunkat – talán – az Ördögnek, az érvényesülés érdekében.
Mottó / Tápoldat Művilághoz
Goldenblog 2013
Imprinting
2013 február 21. | Szerző: Rácz Gabriella
Találkát beszélünk meg késő délutánra, a nem rég nyílt (egyenlőre még működő) belvárosi kv-zóba. Z. is, és MI is pontosan érkezünk. Zöld tea lerendel, fontos (lenne) az egészséges életmód, és belevágunk. Ki-ki a maga “életébe”. P., nemrég tért haza Külföldről, ahol Z. is dolgozott. Beszámolóikból kiderül, ott sincs kolbászból a kerítés, de a rabszolgaságot, legalább (az ittenihez képest) megfizetik! (a rabszolgaságot megfizetni?) (mennyit ér egy emberi élet?)
Z., a fővárosban rendezőasszisztensként dolgozik. A rendkívül helyes srác szemei karikásak, kialvatlanok, az ottani nehézségekről beszél, mert hol van munka, hol nincs, és ha van is persze, hogy nyolc bőrt húznak le az emberről, de az ott megkeresett lóvét – számítva az ínségesebb időszakokra – be kell osztani. Ott ülünk a kanapén, és arról tanakodunk, vajon mi lesz velünk! Valljuk be túlélő üzemmódban élni a hétköznapokat, minden egyes nap, minden egyes óráját, k…va kimerítő! (Csodálkozom, hogy bírjuk. Vagy mégsem?) Külföld, vagy itthon? Rabszolgaság – nuku lóvé, vagy rabszolgaság (just do it), de itthoni mércével, megélhetés? Mondhatnám, három generáció (életéveinket számítva) problémája ez most a kanapén, és engem ez, elborzaszt.
(tovább…)
Oldal ajánlása emailben
X