A Férfi, a szőlő és a húsleves

2013 február 3. | Szerző: Rácz Gabriella |

– A fenekét engedje már lejjebb, és lazítson – rivallt a nőgyógyász Verára a vizsgáló asztalon – különben nem tudom megvizsgálni.

– Mennyire kiszolgáltatott egy helyzet! – gondolta Vera – N és persze lazítsak is.

Vera behunyta szemeit, és nem törődött az orvos szavaival. Mély lélegzetet vett, a többit a dokira bízta. Meggyőződése volt, minden előzetes aggodalma ellenére, nem lesz semmi baj. A reggel vidáman indult: a kávé illata, András ölelése az ágyban….A vizsgálóban dermedt csendre lett figyelmes, amikor az orvos, az orra hegyére lecsúszott szemüvege mögül vizsgálta, a csipeszével kihalászott “valamit”.

– Magának pesszáriuma van? – kérdezte Verától megrökönyödve – mert ilyet még nem láttam!

Vera megemelte a fejét a vizsgálón, és két lába között átnézve, szégyenében leugrott az asztalról. Úgy futott Prága macskaköves utcáin, majd megfulladt a nevetéstől.

– Nem értem! – gondolta felháborodottan. – András megígérte, hogy minden szeretkezés után gondosan eltávolítja a szőlőszemeket.

Bekanyarodva a kis utcán, kedvenc kávézóját látta meg, a lábai önkéntelenül is ide vitték.

Benyitott. A délelőtti napsugarak különös táncot jártak az asztalokon. Didergő-remegő állapotán egy felessel próbált segíteni, amikor egy érdekes mondatra lett figyelmes. Két kalapos hölgy ült a kedvenc asztalánál, itt ismerkedtek meg Andrással is.

– Tudod anyukám, én mondom Neked, a férfi azé, akinek a húslevesét eszi vasárnap délben a családi asztalnál. A többi nem számít.

– A férfi azé??? – gondolkodott Vera a velős mondaton. Andrással nem jártak sehová. Sohasem evett még a főztjéből. A heti háromszori légyottok, csak  az együttlétekről szóltak – no igen, – gondolta Vera -, némi szőlővel fűszerezve.  Valami különös szomorúság lett úrrá rajta. Hrabal kedvenc kávézójában ülhetett, és csak ezen az egy mondaton törte a fejét. Már 5 éve voltak együtt Andrással, aki pszichológiát tanított a prágai egyetemen. Egyetlen karácsonyt sem töltöttek együtt, egyetlen szilvesztert sem, és nyaralásról eddig még szó sem volt.

Vera gyorsan kifizette a felesét, kilépett a nyikorgó faajtón, és az egyetem felé vette az irányt. Felrohant a lépcsőn. András irodájának ajtaján kopogtatott, hogy megossza vele, jobban is ügyelhetne, hogy ne kerüljön ilyen kellemetlen helyzetbe a nőgyógyásznál. A kopogtatásra nem érkezett válasz, majd lenyomta az iroda ajtajának kilincsét, ami zárva volt.

Gyorsan előkapott táskájából egy cetlit, és ráírta: ” Vasárnap délben nálam. A menü: húsleves, cérnametélttel! V.” A cédulát az ajtó alatt becsúsztatta András irodájába.

A gondosan megterített asztalnál, vasárnap délután a lány már hosszasan várt. Pontban délben tálalta fel a hortenziákkal díszített asztalon, a dédi receptje szerint készített aranyló levest. A prágai templomok harangszójára rezzent össze. Délután négy óra volt. Lassan, nagyon lassan kezdte kanalazni élete első húslevesét, ami meglehetősen kihűlt. Vera arcára lágy mosoly szelídült. Nem érzett haragot, dühöt . Nem bánt meg semmit. Valahol mély hálát érzett a kocsmában látott ismeretlen hölgy iránt.

– Igen – gondolta – ” A férfi azé, akinek a húslevesét eszi vasárnap délben a családi asztalnál…”.