Minden szex, +15mp

2013 június 9. | Szerző: Rácz Gabriella |

 

“A legtöbben éppen most írjuk életünket, másoké tökéletes, akár egy kör.”

Nem tett jót nekem ez a folyton visszatérő, – úgy gondoltam – soha véget nem érő felhőszakadás, az elmúlt napokban. Amely valóban – soha véget nem érő – migrén formájában öltött testet bennem, és ez nem túl kellemes, már nemcsak nekem, de gondolom (bár udvariasságból, IQ-ból nem mondják ) a körülöttem lévőknek sem. Már én untam magam, hát még ők…Sokat gondolkoztam az elmúlt napokban, vajon közelgő menopauzás időszakom (nem! az még kizárt) tehet erről, vagy mi a fene van velem, hogy állandóan lüktet a fejem: a “kicsike”, mert el is neveztem, hol hátul, hol elöl, hol a fejem mindkét részén uralkodott el egyszerre – elviselhetetlen – módon.

Majd rájössz, (hajlam a hipochondriára ), kezdődő agydaganatot diagnosztizálsz magadnak, majd néhány könyv kézhez vétele: a szorongástól az önbecsülésig, a szomorúság és a depresszió, majd a Sorskönyv átlapozgatása után, konkrétan dopaminhiányra gyanakodsz (honnan a fenéből vettem?). és gondolatban már kézben a telefon, hogy felhívd pszichológus barátnődet: nagy bajban vagy.

Majd rájössz: az sem segít. Mindig és minden körülmények között csak magadra számíthattál, a hajadnál fogva  rángattad ki magad a mélyből, és ha ez eddig mindig sikerült, akkor most miért ne????

Rákészülés a fürdőszobában: erős copf, amely jól megfogható, és húzható is felfelé (bár spirituálisan tudjuk nincsenek irányok) akkor is mindegy, csak valamerre el. El ebből az önsajnálatból, mert tudom, más így nevezné, és egy korábban sokra tartott orvos tanácsát megfogadva ( akit azóta nem sokra tartok, nyomós okom van rá), aki elárulta nekem, az önsajnálatba akár meg is lehet halni, szóval helyzetem reális felmérése után, úgy döntöttem felhagyok ezzel a “de szar az élet” érzéssel. Időnként iszonyat düh fog el, amikor a legnépszerűbb közösségi portálon ku..vára mindenki tudja, mi az egészséges élet titka, a hosszú élet titka, mi a titok maga, a félelem legyőzésének titka,  a pozitív gondolkodás titka, a hogyan változtasd meg az életed titka, szóval minden, ami csak látszat. Csak az lehet, ha valaki egy kicsit is gondolkozik  a körülötte lévő dolgokról, és időnként úgy érzem, egyedül én érzem ilyen nyomorultul magam, mert nem úgy sikerült megvalósítanom a Maslowi – hierarchia legfelső szintjét, mint képzeltem. Amikor a time-line-on végiggörgetem a scrollt, azt látom, hogy ezek az emberek szinte egész nap ezen az oldalon vannak, töltik fel vágyaikat,leporolják álmaikat, és semmi mást nem csinálnak. Nincs cselekvés. Nélküle az egész mit sem ér! Ki a fenén akarnak ők segíteni, amikor láthatóan – és ez általában így van – a sajátunkon sem tudunk.

Az dolog fintora az, ha végigolvasod ezeket a mindenki Teréz Anyuja, és Apuja által adott tanácsokat?, még nyomorultabbul érzed magad, viszont nem attól, hogy nem tudod mi a titok, hanem, hogy ezek az emberek tényleg nem értik, vagy nem akarják érteni, (vagy nem tudom?), mi is folyik körülöttünk. (Nemcsak a Körös, a Tisza, a Duna árad, hanem a fekália is) – mégsem hordanak homokzsákot (én sem, és erre csöppet sem vagyok büszke)

Majd jön a “megvilágosodás” szerű gondolat: megszűnni nem akaró migrénem oka, egy döntés, amely tele van félelemmel, bizonytalansággal, de ugyanakkor vágyakozással és reménnyel is. Mert velük ellentétben, tudom, meglépem. Majd mikor -e nagy horderejű gondolat megfogalmazódik a fejedben egy régi exem Édesanyja hív kétségbe esve.  A döbbenettől megnémulva, szóhoz sem jutok, már árad is rám: hívjam már fel a fiát, mert az onkológián éppen most esett át egy műtéten. Habozás nélkül megteszem. Hebegek-habogok. (mert lepereg előttem az Édesanyám rákja, Julika rákja, Erzsike rákja) – és bár szégyellem – úgy érzem nem bírom. Nekem olyasféle összefüggésben áll ez össze, hogy amikor ezek az emberek túl vannak egy nehéz időszakon, és végre elkezdhetnének élni, amikor terveik vannak, hiába akarják, nem mi döntünk.

A délelőtt elolvasott cikkek, melyek szerint minden szaxuális együttlét 15 másodperccel hosszabbítja meg az életet, valamint a női szervezetben felszívódó(ilyen-olyan módon)  sperma gyógyítja a depressziót, már egy kicsit megnevettetett.

Erre itt a következő tragédia. Mi ehhez képest egy szűnni nem akaró migrén?

Kibotorkálsz a konyhába. Az ablakon beszűrődő napfény a konyhaszekrény pultjára fókuszálja tekintetemet, ahol egy kifacsart narancslé, és számos antioxidáns várja, hogy a szervezetedben landoljon, mert valaki figyel rád.

Az ember hajlamos rá, hogy ne kellőképpen értékelje azt, ami (vagy aki) valóban az övé.

Ha túl sokáig vagy egyedül, olyan nehéz elhinni, hogy ez már a múlt, és hatalmas kinccsel ajándékoz meg az élet, aki vigyáz rád.

És bár igaz a mondás, mely szerint ahol a félelem van, ott vannak az álmaid, és most félek, igen, nagyon félek, de tudod, hogy megteszed: VELE. 🙂