Alul semmi!

2013 június 13. | Szerző: Rácz Gabriella |

Épp egy kisváros macskaköves utcáit róttam, hegynek felfelé (sebaj, legalább fenék-hátsó comb- vádli edzése aznapra letudva), amikor felnéztem az égre, és láttam, néhány percem van, mert hatalmas esőfelhők gomolyogtak felettem.
Nem mondhatom, hogy megszoktam már, ez így megy minden nap, mert nem tudom megszokni.. Reggel ragyogó napsütés, még kora délután is, majd hirtelen beborul, és elkezd szakadni. Nincs menekvés, hirtelen jön, és elüt, mint egy vonat…

A kis boltok (semmi multi) eladói ilyenkor kirohannak az utcára, gyorsan kapkodják portékáikat, hogy mentsék, ami menthető. Nincs mérgelődés, idegeskedés, istenkáromlás, nevetgélve, egymásnak át-átszólva kapkodják kezeiket, mert a poén pont az, mindez 5 percig tart, majd újra ragyogó napsütésben pakolhatnak ki megint az utcára. És ez így megy minden nap.
Nem tudom,mi az oka,de itt, távol az otthonomtól valahogy felerősödnek a régi történetek, és ezen az esős napon is arra a pasira gondoltam, aki egy hatalmas szalmakalappal lepte meg kedvesét, csak úgy. A dolognak nem volt miértje. Nem volt aznap szülinap, névnap, nőnap, vagy ilyesmi. Emlékszem akkoriban (és ők ezt nem is sejtik) talán órákat ültem a szoborsétány egyik padján és elképzeltem, mennyire romantikus lehet az a pasi, aki nem egy virágcsokrot, egy doboz csokit, vagy parfümöt ajándékoz, hanem egy szalmakalapot. Mert ez feltételezi, hogy gyönyörűnek is látja kedvesét (és az is), mert gondolom, nem dekorációnak vette az előszoba fogasára, bár kétségkívül annak sem rossz, hanem (mivel tudom mennyire szenvedélyes az a pasi), hogy hordja is azt a kalapot szerelme, amit, ha elképzelek, a kép tökéletes, akár egy Bronte regény nő alakja is lehetne az illető. Pipacsmező, gondosan ápolt kert, ódon kastély és minden ami ezzel jár, Természetesen hatalmas szeretkezések a nyikorgó falépcsőn, abban a szalmakalapban, amit akkor sem vesz le magáról az ember, ha hirtelen elkapja egy nyári zápor, és egy menedékházban húzódik meg valakivel, amíg a vihar el nem vonul. Korunk “szemüvege” ez, mert mennyire szexi egy szál (illetve két szár) szemüvegben és senni másban az együttlét, mondjuk a Wallstreat 38. emeletének egyik irodájában, tegyük fel,egy főnök-titkárnő jelenetben, de nekem a szalmakalap valahogy jobban bejön.
Ezen morfondíroztam, amikor egy forgószél söpört végig a hegyoldalon, ahol az esernyőmbe kapaszkodtam felfelé, és akkor hirtelen, (pedig nincsenek véletlenek) egy kalapbolt kirakata előtt haladtam el. A bolt előtti macskaköves kis lépcsőtől néhány méterre, az úton egy csipkés szalmakalapot dobált a szél ide-oda. Olyat, amilyet szerintem minden nő elképzel magának élete során legalább egyszer, és titkon azt reméli, lesz majd egy pasi, aki bonbonok helyett, ezzel lepi meg. Felemeltem a kalapot és visszavittem a boltba.(talán más nem így tett volna). Az üzlet nyikorgó ajtaján belépve, egy idősebb “úriember” jött felém .” – Tartsa meg kisasszony, magának biztosan nagyon jól áll!”
Szóhoz sem jutottam. Makogtam valamit németül, mert mindezt , egy ősz hajú, kedves kalapbolt tulajdonosa mondta nekem, a világ – talán – legmodernebb szemüvegkeretében. 🙂