Nem vagyok én apáca!

2013 július 29. | Szerző: Rácz Gabriella |

“Személyes tapasztalatom az, hogy az élet pillanataiban lévő csodának tudatos meglátásához és megéléséhez valamikor szembesülnünk kell a halál témakörével. Egy nap meg fogok halni. Ha nem fogom fel és érzem át, hogy minden anyagi célt, amiért az életemben küzdök egy nap saját magam mögött fogom hagyni, sokkal nehezebb rájönnöm arra, hogy mi az életem metafizikai küldetése. Ez a küldetés a valódi értelem az egyébként nagyon fontos, de valójában tökéletesen lényegtelen materiális dolgok mögött…..”

Mi tagadás, ez a gondolat nagyon is megfogott, és napok óta nem hagy nyugodni. Mi a francot foglalkozom én ennyit az elmúlással, a ki is vagyok én valójában-nal, van-e élet a halál után-nal, és egyáltalán, hogy a fenébe keveredtem bele ebbe a sok(k) spirituális szarságba, mert egyet biztosan tudok:mindenki csak találgat, kapaszkodókat keres – igen, én is -, és biztosan kell, valami rendszert keresnek ennek az “élet a földön” nevű dolognak, de hogy MINDEN-t alárendeljek az egómnak, sőt ne is legyen, folyton legyek meditatív,de egyben éber állapotban, na azt hiszem, ennél a mondatnál hajítottam a falnak azt a bizonyos könyvet, amely meggyőződésem, még sok embert próbál meggyőzni: a merd meglépni, ne élj hazugságban, légy tudatos ember (na ennek már az első kritériumánál megbuktam), engedd el (mit is?????),  élj a MOST-ban, a múlt nem számít (nem a fenét!), minden a Te döntésed következménye (egy nagy frászt), ahol most tartasz az is a Te hibád, vagy erényed (nézőpont kérdése.) A fenét az én hibám, hogy az ország romokban hever!!!!

És én bedőltem. (meg a bekezdés is)
Nem az ágyba, nem a pszichiátriára, hanem ezeknek az OKOS könyveknek, amelyeket úgy faltam, mint a levegőt. Több mindenről elfeledkeznek ezek az “írók” (akik mellesleg ezen tanácsok felelőtlen osztogatásával szedik meg jól magukat), de legfőképpen a felelősség fogalmát nem találom ezen sorok között, hiába keresgélem.
– Na! Gyerünk kis anyám, akkor merd meglépni! Ne élj hazugságban, semmi sem lehetetlen, a pénz nem számít (nem a fenét!), lépj ki a komfortzónából, mert ha nem teszed meg, akkor szar ember vagy. Mind, egytől egyig ezt próbálja meg Veled elhitetni. A gondolatsor levezetése mind szép és jó. Egyvalamivel nem számol: vannak, lesznek emberek, akik meglépik, és meg is fogják lépni (a sokszor lehetetlent), és otthagyják az addig is nehezen felépített életüket, kapcsolataikat, és utána szépen rájönnek, hogy egy légüres térben találják magukat, egó nélkül, mert azzal mindenkivel visszaél. Erről(is) megfeledkeznek.
Ha nem lenne egóm, nem tudtam volna tegnap 45 fokban a hűtővízelfolyása mellett majdnem odakozmált kocsimat biztos helyre elvontatni, majd magyar szerelőt keresni, aki vélhetőleg nem ver át, mert itt is ébernek kell lennem, és akkor is annak kellett lennem, amikor a szerpentinen utánam jövő kocsik nem rohantak belém, amikor el kellett magyaráznom az 5 percen belül ott termett tűzoltóknak és rendőrségnek (németül) hogy mi történt, és valahogy este 10 körül haza is kellett jutnom, itt Ausztriában, vasárnap, amikor elvileg,mint otthon tudjuk az élet is megáll……

Nem-nem. Ebben a nagyon is anyagi világban csak és kizárólag ésszel, egóval érvényesülhetsz, tankolhatsz, fizetheted a lakbért, és ez nem zárja ki azt, hogy szeress. Őszintén, tisztán. Nem zárja ki, hogy segíts! Őszintén, szívből.
Amikor még csak nem is tudtam ezeknek a könyveknek a létezéséről, de nagyon vágytam valamire, például újságíró akartam lenni, nem meditálnom kellett rá, hanem bekopogtatni a főszerkesztő ajtaján, odanyújtani a firkálmányaimat, és azt mondani: Újságíró akarok lenni!
Féltem? Kurvára. A visszautasítástól? Igen. De tettem érte. Én, Rácz Gabriella, mint amikor kerti tavat szeretnél, megfogod az ásót és elkezdesz lapátolni.
Hova a rézfánfütyülős kuttykuruttyba vezet ez a “túloldali”, angyali, vonzásos biznisz? (Mert az)
Nem tagadom, akarni, azt kell, nagyon kell, (szerintem ez a vonzás.) Tenni is kell érte, sőt ha vízionálom, és elképzelem magam az áhított helyzetben, szerintem az is segít a megteremtésben. De az, hogy dobd ki a TV-det, (mert abban bizony nagyon értékes filmeket is játszanak ám), hogy totál agymosottan, informálatlanul, megtapasztalás nélkül azt állítsd másoknak, hogy létezik olyan élet, amit -e könyvek megírójának szerintem egyike sem tapasztalt meg…..lehet,hogy pénz van dögivel, bár azt is kétlem, mert sokszor csak a látszat….
És igen, kerülhet az ember olyan helyzetbe, hogy például amikor az Apukád hirtelen meghal, keresed Istent, de barátom olyankor az a helyzet: sehol sem találod.
Amikor a suliban a “tanár” tesztel, hallgat!
Szóval üdv a való világban, kalandra fel!

Este,amikor mindenki alszik, az éj leple alatt, az összes ilyen és ehhez hasonló “varázskönyvet” leteszed egy kuka mellé
(mert könyvet csak nem dob ki az ember)

Aztán felállsz, és kikukázol egy szinte érintetlen 10 eurós divatmagazint, amire, ha belegondolsz, már régóta vágytál, csak nem vetted meg magadnak, mert mások elhitették: rossz ember vagy, nem érdemled meg.