Altatóval visszaszerzett szerető!

2013 augusztus 7. | Szerző: Rácz Gabriella |

Az aznap reggel is ugyanolyan unalmas volt Tereza számára, bár némi érdekesség azért történt, ahogy táskájához nyúlt, hogy elinduljon munkahelyére, az iskola felé, leverte a dédijétől kapott limozs-i porcelánvázát ( ami, ha úgy vesszük figyelmeztető jel is lehetett volna, arra az eseményre nézve, – ami otthon délután várta, (na de ne rohanjunk így a dolgok elejére) -a , a korán reggel még teljes apátiában lévő tanárnőt.

Minden ugyanúgy történt, mint 20 éve. A villamos megérkezett, végigzötyögött a sugárúton. A harmadik megállónál leszállt. A sarki trafikban megvette,  mint mindig, a számára egyetlen
szórakozását jelentő heti keresztrejtvényét, ami különös örömmel töltötte el.

Mindig, minden rejtvényt megfejtett, és rendre be is küldte a megfejtéseket, de a nyereményeső zuhatagában sohasem ázott el, immáron 20 éve.

Az utca csendes volt. Egy idősebb úr vitte ki a szemetet, majd Tereza befordult a harmadik sarkon, és megérkezett ama helyre, ahol minden nap, igen húsz éve óránként, naponta átlagban hatszor magyarázza el a gyerekeknek a klór vízben való oldódását.

Hazafelé menet, ugyanúgy megállt a villamos, amire felszállt, majd ment három megállót, és már fordult is a zárban a kulcs: hazaérkezett.

Egy valami azonban eltért a szokásostól. Az előszobában, már észrevette férje szalamander cipőjét, amit pontosan a tizedik házassági évfordulójukra vett neki, az iskolához vezető úton közlekedő villamos második megállójánál lévő cipőboltban.  Egyszerre hevesen kezdett el verni a szíve. Mi történhetett? Még nincs négy óra, és a férje a nappali bőrfoteljében üldögélt, és a szemerkélő esőt bámulta.

– Beleszerettem egy nőbe, – mondta mozdulatlanul – elmegyek.

Tereza végignézte, ahogy férje egy bőröndnyi táskával szinte hangtalanul távozik meglehetősen unalmas életükből.

Másnap reggel, bár valljuk be őszintén aznap éjjel nem tudta álomra hajtani a fejét, ugyanúgy elment a munkahelyére. Elmondta a klór vízben való oldódását, de útközben hazafelé, szokatlan dolog történt, mert betért a sarki gyógyszertárba. Kirohant a patikából, és egyre gyorsabban szedte lábait. Felszaladt a harmadikra, hiszen húsz éve ott laktak, és elővette a tizenötödik évfordulójukra vett Chardonnayt, és két gyönyörű kristálypohárba öntött ki, maga, és a férje számára, majd a telefonhoz sietett.

– Feri! – mondta férjének. – Gyere haza, beszéljük meg, és legalább koccintsunk egyet, hogy méltó módon vessünk véget ennek a húsz évnek.

– Rendben – válaszolta Tereza férje – csak megbeszélem Ilonkával, hogy Nálad leszek, ne idegeskedjen, ha a vacsoráról egy kicsit lekésnék.

“Alkohol fogyasztása, gépjármű vezetése, szigorúan tilos a gyógyszer fogyasztása mellett” – olvasta Tereza a gyógyszertárban vásárolt altató tájékoztatóján, majd egy szemet feloldott a férjének szánt borban.

Feri,mint mindig pontosan érkezett. A nappaliban, egymással szemben álló házaspár koccintott az elmúlt húsz évre, majd néhány másodperc múlva Tereza férje  ugyanabban a bőrfotelben fakadt irdatlan horkolásra, ahol bejelentette: elmegy. Elmegy egy másik nő miatt. Tereza nem mozdult. Megnézte férje pulzusát, és hangtalanul figyelte egyenletes lélegzetvételét.

Eltelt egy, majd két óra, az idő meglehetősen későre járhatott, amikor megszólalt férje mobilja a táskájában. Ilonka volt a vonalban, a férjét kereste.

– Nem értem – hazudta Tereza, – a férjem, mint mindig ma is pontosan hazaért, elfogyasztotta a kedvenc vacsoráját, és már alszik is. Ha nem haragszik, nem ébresztem fel.

Tereza reggel izgatottabban sietett az iskolába, és már nem a klór vízben való oldódását magyarázta a gyerekeknek, hanem tanári pályáján először, szabad foglalkozást engedélyezett, és íróasztalán nem a szokásos keresztrejtvény újságot olvasta, hanem a Cosmopolitan “hogyan csábítsuk vissza férjünket szexis fehérneműkkel” című cikkét.

Hazafelé, köszönés nélkül távozott a tanáriból, (ez sem volt tőle megszokott)  és a villamosról, a második megállónál leszállt.  Emlékei szerint látott ott régebben egy fehérneműboltot. Fizetésnyi összeget költött csipkésebbnél csipkésebb fehérneműkre, és kirohanva a boltból futva rohant hazáig, hogy még négy óra előtt hazaérjen, és magára öltse, az addig ismeretlen ruhadarabokat, de előtte gondosan legyantázta a lábát, és alaposan bepermetezte magát a férjétől kapott parfümmel.

Pontban négykor – Tereza már az ajtóban állt – Feri csengetett, aki meglehetősen meglepődött, amikor az ajtót nyitó Tereza harisnyakötőben nyitott ajtót, egy boros pohárral a kezében.

– Minden rendben? – kérdezte Tereza a férjé,t kaján mosollyal az arcán. – Neked is töltöttem egy pohárral.

– Igen, minden rendben – válaszolta Feri, szintén kaján mosollyal az arcán.

Hazajöttem.