Nem lehetek angyalfüggő!

2013 szeptember 12. | Szerző: Rácz Gabriella |

Szeptemberi esős délután Ausztriában is. Ma szabadnapos vagyok, és – nyilván a kimerültségtől, mert minden munkát elvállalsz – kora délutánig aludtam. Nem szeretem, amikor átalszom a fél napot, mert a szabadnapot itt „aranyárban” mérik, nagyon meg kell becsülni.

Amikor kijöttem, már tudtam, hogy nem akarok egy 4, vagy 5 csillagos menedzsmentes szálloda
luxusrabszolgája lenni, ezért nem is próbálkoztam, illetve próbálkoztam egy síparadicsomban,de visszajött a tavalyról jól ismert 8 az egyben érzés, és bevallom őszintén , nekem ez csak kávéban jön be reggelente. Mert cselesen meghirdetik, hogy kozmetikust keresnek, de a bemutatkozó, azaz felvételi elbeszélgetés során hamar kiderül, hogy nem elég kozmetikusnak lenned, hanem 12 féle masszázst, manikűrt és pedikűrt is kell mellette csinálnod, miközben értékesíted a használt kozmetikumokat otthonra, ettől is függ a fizetésed, és minden egyes szabad percedben  takarítod a wellness részleget, szó szerint kinyalva az osztrák, német, svájci, ukrán, orosz vendégek seggét. (vajon a magyar miért nem szerepel a felsorolásban? hm – teszem fel gondolatban a költői kérdést)!

Szóval visszajöttek a tavalyi érzések,: nagyon magányos voltam, a személyzetet eldugják  a vendégek elöl, egy a lényeg,: dőljön az euro.

Hozzá kell tennem, hogy amikor titkárnőnek néztem a szállodaigazgatót, és rendesen ecseteltem neki, hogy a kozmetika Magyarországon egy szakma, amit érettségi után két évig tanulunk, és nagyon elmélyülünk benne, mert fogalmuk nincs az elektrokozmetikáról, ami igen csipked, mert úgy hat, de itt a vendégnek nem fájhat semmi, az egész a KÉNYEZTETÉSRŐLl szól. Arról is beszéltem, hogy döntsük el, vagy kozmetikus vagy, és akkor vagy jó kozmetikus, ha könnyedén siklik a kezed kezelés közben, vagy masszírozunk, mert egy 100 kilós ember  többszöri átgyúrása során elnehezedik a kezed,  megvastagszanak az ujjaid, és onnantól kezdve elfelejtheted, hogy jó!  kozmetikus  legyél. Továbbá, ha annak idején csak úgy lehettem volna kozmetikus, ha a lábápolást is el kellett volna sajátítani, sohasem választottam volna ezt a szakmát, mert finnyásság ide, vagy oda, mások gombás körmeit (amire persze itt nem hívhatod fel a figyelmét) nem vagyok hajlandó csinálni, mert elfog az undor.

Nem kellett meggyőznöm a titkárnőnek nézett igazgatónőt, hogy nem én vagyok az Ő emberükJ

Nem tudnak semmit. Nullák szakmailag, csak egy számít: a vendég fizessen, lehetőleg busásan, de ilyen idős korban az embernek tudnia kell, mihez adja a nevét és mihez nem. Azaz tudnod kell, melyik polcon tartasz, hol a helyed.. Kell a pénz,de nem mindenáron..

Ez vezérelt egész életemben.. Újságíróként is többre vihettem volna, ha lefekszem az akkori főszerkesztővel, és számos eset adódik most is az elkurvulásra (nevezzük nevén a dolgokat), de NEM! (Ez nem jelenti azt, hogy elítélem a prostituáltakat. Sőt! találkoztam,  és nagyon jót beszélgettem egy akkor orvosira is járó kurvával,de csak így tudta fedezni a tanulmányai költségeit.!) Legalább élőben is jobban tanulmányozta az anatómiát, ami ha emlékezetem nem csal elég vízválasztó tantárgynak számít az orvosin, szóval nézzünk mindennek a jó oldalát!

 

És akkor jött Zsuzsa.

Angyal Zsuzsának hívom, mert amikor már feladnád, de mégsem teszed,  amikor konkrétan nincs mit enned, amikor fogalmad sincs, hol rontod el, mert érzed ,a nálad hülyébbek jobban eligazodnak a külföldi lét útvesztőiben , amikor már majdnem feladod, és nemcsak a külföldi létet, hanem az életedet is (igen tudom, depresszió), akkor  – és nem tudom másképp értelmezni – találkozol egy magyar nővel, aki egy vendégház takarításánál, mert ő is azt csinálja, segít neked. Elmondja mi a fontos, és mi nem. Elmondja, nem kell annyira alaposan takarítanod, mert tudja (állítása szerint megnyithatom majd itt a saját üzletemet) szóval tudja,  vigyáznod kell a kezeidre. Szóval vigyáz Rád! Plusz munkát talál neked, ráadásul egy mesebeli helyen egy oviban, ahol egy kerekerdő közepén, egy kis tündérvilágba csöppensz, és annyi a feladat, hogy hetente egyszer nagytakarítasz a kis Törpök világában, és főzöl nekik, de csak biokaját, tehát keine Fleisch (semmi hús), és teljesen rád bíznak mindent, a bevásárlást, azt főzöl, amit szeretnél, a pénzt előre odaadják, szóval szabad kezet kapsz, és nem egy rohadt külföldinek érzed magad, egy kívülről fénylő,de belülről rothadó helyen, hanem emberszámba vesznek…..és beajánl, ha még van kapacitásod magánházakhoz is például vasalni, ahol 12 eurót fizetnek nettóban óránként…..

Szóval találkoztam Angyal Zsuzsával – az ég küldte – és rendesen meg is mondta:

– Figyelj ide anyukám! Elvégeztem az angyaltanfolyamot, és kapcsolatban vagyok velük, amit kérek, teljesítik. (tegyük hozzá, Ő is megfizette az árát, amikor elmesélte eddigi életét, bár nem látta, fél órát bőgtem a kocsimban) – Egy dolog bánt, még nem látom őket.! – Te is összeszeded itt magad, és jövőre megnyitod a saját üzleted!-  Én is vagy hozzámegyek egy gazdag némethez, vagy nyerek a lottón, mert érzem, olyan, de olyan közel van, vagy jövőre indítok egy vállalkozást.

Nem   tagadom, nem semmi csaj, de be kell látnom másképp itt nem megy. Át kell állnod az Ő gondolkodásmódjukra, aminek Zsuzsa szerint is, a higiéniához semmi köze,de másképp nem megy.

– Te is elkurvulhattál volna? – kérdezi viccesen – de nem tetted, mert tudod, hol a helyed, és az embernek kell, hogy legyen önbecsülése. – Tudod hányszor küldött már ki a főnök nyáron, hogy vigyem ki én a sört a vendégeknek? – Hohóó, nagyon sokszor,de megmondtam, az én seggemet nem fogja veregetni senki!  – Aztán kénytelen volt elfogadni.

– Ha egzecíroztatnak, ne törődj vele – folytatja jó tanácsait – azért csinálja, mert ezzel leplezi, hogy ő nem tudná így megcsinálni. Nyugi – folytatja.

És én megnyugszom. Erőre kapok, és egyszerre úgy érzem, nincs lehetetlen. Ha ez a hölgyike 56 évesen belevágott, és 6 éve csinálja, akkor mi a fenét panaszkodom?????????

 

Aznap éjjel mélyen elgondolkoztam a dolgaimon, az életemen, az elkurvulási lehetőségeimen, amit nem tettem meg, másokkal ellentétben……

 

Angyal Zsuzsi hazamegy. Két hétre. Megkönnyezem, amikor int nekem a kocsiból, és várom, nagyon várom vissza .

 

Viszont ez alatt a pár nap alatt a legfontosabbat is megtanította nekem: Nem lehetek angyalfüggő!!!