A pácban mindenki benne van!

2013 október 7. | Szerző: Rácz Gabriella |

Nagyon sajnálom, hogy pont a mi életünket szelte ketté, hasította félbe, vagy éppen megsemmisítette ez a – tudom, hogy sokan válságnak nevezik, de azt is tudom, hogy igazából nem arról, hanem a egy változásról van szó,  például a pénzek átcsoportosulásáról –  Változás!

Érdekes, ilyenkor nem nyújt vigaszt, hogy másoknak nehezebb volt, meg bezzeg azok az 50-es évek, a háború, Te nem éheztél….(nem a fenét, dehogynem, amikor el kell döntened, hogy megtankolod a kocsit, és elmész egy állásinterjúra, vagy eszel egy menüt.

És tudom, hogy nem lehet így megközelíteni, mert ennél sokkal összetettebb, komplexebb a dolog, de a fene egye meg, azért csak  fáj (hát legalább hadd fájjon)…Sokszor (talán túl sokszor is) kérdezem :

–Te nem érzed?

–Mit? – néznek rám csodálkozva.

–Amikor – és mutatok, belemarkolok a mellkasomba – úgy érzed, hogy itt meghasadsz a fájdalomtól. Nem a szívemre gondolok, de persze az is benne van, hanem a lelkemre… és nem értik, de nem hibáztathatok ezért senkit, (és itt jön be a kognitív disszonancia fogalma), mert hogyan is várhatnám el másoktól azt, hogy érezzék azt, amit én, amikor még nem tapasztalták meg azokat a dolgokat. (és ez oda-vissza igaz, mert én sem az övéik közül, nekem is ismeretlen dolog, mennyire fárasztó lehet 100 ha földön gazdálkodni, most csak írtam egy példát)

Szóval a pénzek átcsoportosultak, és a vízöntő korszakba léptünk.  És  a napokban döbbentem rá, hogy  nagy Géniuszunk Hamvas Béla egyik írását olvasva, talán pont azt érzem, talán pont az fáj, amit ő tökéletesen megfogalmazott: “A csillagászatban ennek a jelenségnek csak annyi fontosságot tulajdonítanak, mint a többi kozmikus jelenségnek: tudomásul veszik és pont.

A keleti asztrológia azt mondja, hogy ilyen kétezer esztendő körülbelül egy világhónap. Tizenkét világhónap, körülbelül 26 ezer év, egy világév. Mert a keleti asztrológia tágabb, fölényesebb, szélesebb távlatú szemlélete összefüggést talált a csillagjárás és az emberiség sorsa között.

Az egyes világhónapok nagy történeti korszakok, görög szóval: aiónok. A hónapok annyira zártak, hogy az egyikből a másikba való átmenet kritikus. A világévek felén, hat világhónaponként pedig nagy katasztrófák keletkeznek. Ilyen volt a legutóbb, időszámításunk előtt tizenháromezer évvel, Atlantisz elsüllyedése.”

Válságos időkhöz jutottunk, és ezt csak nem mindenki a saját bőrén érzi, én nagyon. ( bár néha az az érzésem, hogy nem mindenki érti, vagy érzi, mekkora jelentőségű korszakváltás tanúja lehet jelenlegi élete)

Mintha mindenki azt hinné, hogy ez a változás a tömegben angyalt ébreszt. Ma már látjuk, hogy nem így van. A szörnyeteg felébredt

“Az egyén tudatos tevékenységének helyébe a tömeg tudattalan tevékenysége lépett.  A tömeg uralma azt jelenti, hogy az egyéni, világos, értelmes, józan, tudatos tevékenység helyébe a tömeg zavaros, vak, homályos, tudattalan tevékenysége lép, és ezzel az egész emberi lét elhomályosul és elsüllyed.” – írja Hamvas.

Hát nem ijesztő? Na ez az, ami fáj. Ami ellen nincs mit tenni. Bevállaltuk, végig kell csinálni.

Hamvas szerint azt kellene megértenünk, hogy  nem uralmi kérdésről van szó. A világhelyzet változott meg. A folyamat nem társadalmi, hanem annál mélyebb: alapvetően életrendbeli.

Azzal, hogy a tömeg jut felülre, szükségképpen együtt jár, hogy a tudattalan tevékenység jut felülre. Az egyéni és világos gondolkodás és tevékenység elkezd a tömeg zavaros, tudattalan tevékenységétől függeni.

Ami egyszerű és értelmes, az függ a vaktól és zavarostól. A magasabb függ az alacsonyabbtól. Fordított helyzet támad. Az ember fejjel lefelé kezd élni. S a következmények beláthatatlanok.

Te nem érzed? Mert én igen. Ez játszódik le bennem, és nemcsak a világ szintjén… a mindennapokban, bevásárlásnál, amikor az autópályán (direkt) azzal szórakozik egy kamionos, hogy megpróbál leszorítani, amikor ínhüvelygyulladással, taknyosan, lázasan  dolgozol, és a főnököd  azért sem fizeti ki a túlóráidat!

Amikor a kocsidban elromlik a vezető oldali ajtóban a zár, és Te kénytelen vagy a másik oldalon kimászni, az meg már rég nem zárható, és valaki ezt kifigyelve (mert olyan vicces nem?) bezárja a kocsidat úgy, hogy a munkád végeztével a csomagtartón keresztül kell bepréselned magad az utastérbe, hogy belülről ki tudd nyitni a kocsit….

Hamvas szerint voltak már ilyen méretű katasztrófák, de az akkoriakat, legalább valakik, például Kierkegaard és Nietzsche, Evola, Merzsekovszkij, Bergyajev megértették.  Azt látták, hogy  az eddig alul elhelyezkedett tömeg a társadalom magasabb rétegébe tört.

Ezúttal a barbár, nem mint régebben, a népvándorlás idején, a fejlett és magas embert távolról és kívülről rohanta meg, hanem alulról és belülről. Az emberben magában van a tudattalan, ami feltört, és a társadalomban magában van a tömeg, amely feltört.

Ez az új népvándorlás, a barbárság vertikális betörése. Amivel együtt jár, hogy a helyzet nemcsak kívülről változik meg; a fejlett és magas ember elűzésével és a fejlett és magas életrend elpusztításával az ember pszichológiai helyzete is megfordul.

Ami felül volt, az most lekerül, s ami alul volt, az felmerül. A tudattalan jut fel, a tudat pedig le. Nem az értelem van fent, hanem az ösztön, nem a fény, hanem a homály, nem a paradiso, hanem az inferno, nem a magas, hanem az alacsony, nem a rend és a józanság, hanem a rendetlenség és a szenvedély.

Nem a tudatos gondolkozás, hanem a reziduum és a mítosz. Ezért a fordított rend a kiválasztásban, az értékelésben, a rangsorban, az ízlésben.Ehhez hasonló katasztrófa az embert csak akkor érte, amikor a földet özönvíz árasztotta el, és az emberiség az óceánban elmerült.

De akkor az elmerülés külső volt, mint ahogy a népvándorlás is külső: ma az ember saját tudattalanjában és a társadalom saját tömegében merül alá. Az óceán a tudattalan, és a tudattalan az óceán. Vízözön annyi, mint elmerülni a tudattalanban.

És mi MOST! éljük ezt a vízözönt… Mintha az emberek a hasukat a nyakukon, az agyukat, a gyomruk alatt viselnék!

Ps.: Megkockáztatom. Annyit gondoltam már rá, és hidd el, nagy utat kell ahhoz bejárnod, hogy ezt , ne csak gondold, hanem le is írd: ha a Szüleim, nem akkor, néhány évvel ezelőtt haltak volna meg, akkor MOST! Ebben az embertelen, érzéketlen , világban éreznék úgy, menniük kell, mert ők nem tudtak taposni, maguk alá gyűrni, lopni, csalni, és azt végképp nem tudnák nézni, ahogy a gyermekeiknek “ebben” a világban kell helyt állniuk!…. ennyi!