Rohadjak+?

2014 április 27. | Szerző: Rácz Gabriella |

Csak négy percig bírtam, pedig -állítólag – 30 napon keresztül, minden nap végig kellene hallgatnom azt az egy óra 45 perces hanganyagot, amivel meg tudnám gyógyítani az életem….

Az életem? Hagyjuk! Elég lenne – és ez nem szegénység gondolkodás – ha a migrénjeimtől megszabadulnék, amelyek nem is tudom, de úgy április 6-a után felerősödtek. Egyre gyakrabban jelentkeznek, egyre erősebb formában.

Hát bassza meg, nem nagyon tudok azzal én-azonos lenni, hogy még minimum 4, de attól tartok több évig nem lesz hazám. Végülis! Minek az! Úgyis minden az elengedésről szól, és én vagyok az önző, birtokló, ragaszkodó állat! Mert azt hittem, hogy az enyém (is). De egy barom állat vagyok, hát megváltozott itt minden (de ennyire?), csak fel kéne venni a fordulatszámot, ami úgy látom, mindenkinek annyira nagyon megy, csak én érzem úgy, hogy beledöglök.

Igen. Jól olvasod. De most mit csináljak? Rohadjak meg? Vélt, vagy valós ismerősöm szerint: megrögzött balosként? De hogy miből vette? Á! Fogalma sincs!

Nézem Jakupcsek “elengedésről” szóló műsorát a neten, és egy pillanatig  elhiszem, otthon minden rendben. Már hogy velük. A műsorban mindenkinek van munkája, sztárok, amihez a stúdióban ruha, és frizura is dukál. De rohadtul nem értem…miért nem hív meg a műsorába civileket is. Hétköznapi, egyszerű háziasszonyokat, akik elmondhatnák, hogy   ahhoz,hogy ne adja fel valaki 40 év körül és után, mármint az elhízásra, az igényességre gondolok, ahhoz valóban az kell, hogy harmóniában éljen önmagával, hogy sikersztoriként élje meg az életét. Tessék ott van. Hívna meg valakit Pusztaottlakáról – nem tudom lakik-e ott még egyáltalán valaki – aki elmondhatná a disznószaros gumicsizmájából, magas szárú bakancsába átlépve, mert a buszt kérem el kell érni ahhoz,hogy a munkanélküli központban le tudjon időben jelentkezni, kellő motivációt érez a szőrtelenítéshez, és hogy valóban nem anyagi kérdés ez kérem szépen, mert a sarki rocskóban kiguberált csipkés harisnyakötőjében várja haza Apát este a kecskéktől, mert a tejet ugye le kell fejni, hogy gyertyafényes – mert az áramot már rég kikapcsolták – paprikás krumlijával – a lényeg, hogy ne vigyünk be túl sok  szénhidrátot – felélénkítse 25 éve döglődő, a devizahitel által összetartott házasságát.

Mekkora egy rohadt nagy átverés ez kérem! Vajon mennyit kaphat, hogy értelmesnek gondolván szemet hunyjon a Nagykörúton kéregető nincstelenek fölött??? Hol él ez? Magyarországon?

Á! Ne feledjük! Ő is csak kapaszkodik, mert muszáj. És a gyerekek otthon éhesek, tehát felteszem van az a pénz…és valljuk be, mindenki elsősorban, csak és kizárólag magára gondol.

Bocsi. Csak én nem. Ezért van migrénem, és időnként belehalok! Szinte mindig.

 

De úgy kell nekem!Biztosan megérdemlem!