Beszélgetés Istennel!

2014 május 1. | Szerző: Rácz Gabriella |

– Jó napot Isten!

– Szervusz fiam! Mi járatban? Úgy tudom, még nem jött el a Te időd.

– Bocsi, ha zavarlak, de odalenn a Földön, még a focimeccseknél is jár a fél időben szünet, amikor a vesztes fél stratégiát vált.

– Vesztesnek érzed Magad?

-Igen.

– Nem ebben egyeztünk meg. Én nem kértem, hogy a Fiad meghaljon értem a kereszten. Ráadásul hiába próbálkozom, úgy érzem, minden erőfeszítésem értelmetlen. Te tudod egyáltalán, hogy “ezek” odalent menthetetlenek?

– Ezt hogy érted? Majd visszaküldöm őket még egy párszor…

– Ezt hagyjuk! Ebből elegem van. visszaküldöd őket egy párszor….hogy tapasztaljanak? Néha úgy érzem, nagyon önző vagy. Egyetlen áldozatért, milliárd lelket zársz testbe, hogy tapasztaljanak, és te ezeket összegyűjtöd, és ebből teremtesz újra és újra. Egy kicsit , hát hogy is mondjam, önző üzletnek tartom a Te bizniszed.

-Most tényleg tudni akarsz valamit, vagy döntsd el miben segíthetek, mert sok bolygóra kell még lelkeket irányítanom. A Napnak nem szabad kihűlnie, de hiszen ezt Te jól tudod, mert onnan mentél a Földre.

– Igen. Tudni akarom, hogy ennyire balfék voltam? Ezt az életet vállaltam be ahhoz, hogy ne kelljen soha többé testbe zárva oda visszahalnom?

–  Épp 33 ezer éves a lelked. Megbeszéltük. Ha megőrülés nélkül megcsinálod a családod elvesztését – igen, kérlek ne vágj közbe, Te választottad őket – akkor nem kell többé oda menned. Úgy tűnik, eddig sikerült. Nem értem, mi a gond?

– Az a gond Isten,hogy a ragaszkodással, az érzelemmel, ezzel a SZERETETNEK hívott rendkívül magas rezgésszámú jelenséggel nem számoltam. Hiányoznak! Érted? Apropó! Merre van Apa, meg Anya? Beszélhetnék velük? Csak egy pillanatra. Látnom kell őket!

– Apád még visszamegy egy kicsit. Az hogy hová, az legyen meglepetés Neked is. Ott vár a Bardoo-ban, de kezd már egy kicsit türelmetlen lenni.

– Szóval Apa visszajön..Hm. És láthatom?

– Titok.

– És mi van Anyával?

– Ő a Szíriuszon teljesít. Amit bevállalt, megcsinálta. Amikor a lenti tapasztalatait összegeztük, nagyon sajnált titeket, a Testvéreddel, de ez már a Ti vállalásotok. Arra büszke volt, hogy a rákot, amit halálnak választott, ő is, és Te is becsülettel kibírtátok. Hidd el, tudja, nemcsak Ő született vissza, hanem  Neked is kétszer kellett lent ezért meghalnod.

– Tehát Apa vár, Anya  a Szíriuszon…és én? Ha jól végigcsinálom, akkor hol folytatom?

– A Napon. Oda kell menned. Elég fűtőerő a te szereteted…

– És a Testvérem? Isten! Nagyon fáradt vagyok.

– Nem tudom. Felőle még nem döntöttem. Most az aurája még kék színű, de rohamos ütemben fejlődik.  Fiam! Gyorsan menj vissza a fény erejével, mert tudod, itt nincs idő, nehogy lent azt higgyék, évekre cserben hagytad Őket. Kitartás! Azt mondod, menthetetlenek?  Nem. Nem erről van szó, csak mindig félre értenek…MINDIG! (kacagás)