Kellene egy cím

2018 szeptember 7. | Szerző: Rácz Gabriella

Valami nem stimmel. Igen,velem. Tényleg tündérmeseként kezdődött és valaki kisebb vagyonért arról próbál meggyőzni-persze kisebb vagyonért számla nélkül: szar gyerekkorom volt. , Akkor sorolom. Szerinten nekem voltak a világ egyik legszerethetőbb szüleim. Anya korai ébresztője,amikor valami földöntúli csodaként mutatta az utcán heverő,éjjel lehullott havat,hogy” Ki az ágyból,csoda történt, elő a szánkóval. Az a rengeteg diavetítés,minden vasárnap délután,összebújva,mi,az egész kis család. Apám kérdései,nem pénzért,kézfogással gratulálva a helyes válaszért,legyen az mértékegység, főváros,osztás szorzás,kivonás,összeadás,hogyan írjuk helyesen?Anya hajának illata,amikor dacolva a novemberi széllel, a camping hátsó ülésén ülve,derekát átölelve, hosszú,derékig érő hajában veszhettem el: bele az örökkévalóságba. A mindig mennyországba. Piros bundik,gumival rögzített kesztyükkel szánkózni Apával és nekimenni a közelben létező egyetlen fának. Égig érő kacajok. Bundás kenyér,fára mászás, csúszkálás a jégen, a mindig csoda karácsonyfa,hatalmas ajándékokkal.  Mindig becsengető barátok,hallgatózás a nálunk klubbszerűen összegyűlt,diák-tanár véget nem érő beszélgetéseibe. Amiből semmit nem értettünk,de annyira kalandos volt. Néptánc,balett,zongora, lógás a szolfézsról,mindig lebukással. Ez volt Mezőhegyes.                                 Különös zajok,buszok,modern suli,sznob osztály. Egy év egyetlen szobában az akkori KISZ-táborban.Mindig kitünőnek lenni,csak úgy,nem elvárásból. Lakótelepi lakás. Negyedik emelet.Apa és anya dolgozik. Kulcs a ” nyakban”.Biztonság. Nincs félelem. Gimi. Mindkettőnknek a testvéremmel a legsznomabb. Ez már elvárásból. “Apa “feljebb” költözött”,így muszáj. Tömegsport:kötelező. Néptánc: kötelező. Versmondó verseny. Kötelező. Rémálmok,démonok. Megszégyenítő módszerek az osztályban. Mezőhegyes halványul. Halkul a madárcsicsergés, fakulnak a színek, kevesebb barát, de az is inkább érdekből. Irígy emberek. Több és több. Apa feljebb lép. Házat építünk,hitelből. Vállakozásba kezd. Mint mindig,mindent beleadva. Anya főz, mos,takarít, csodás karácsonyunk nem halványul. Évről évre erősebb fényben tündököl. A testvérem,zseni. Én szorgalmas,majd a végén főnix madár. Ezt akkor még nem tudtam.Majd én is zseni. Az élet iskolájában. Attila 16 évesen tolmácsol. 3000-res könyvtárszoba részéről kivégezve. Szerelmek. Csalódások. Vonzódások,fotóhoz,kertekhez,nyelvelhez. Kiállítások. Anya büszke és Apa is,de nem mondják. Másoknak mondják. Pszichiátria. Külföldön és itthon. Elektrosokk. Anyával éjjel azt hallgatjuk egyenletes-e a szuszogás. Ellentétes hatás. Nekem kuss van. Abban az időben senki nem sejti,mi a francot hallgatok. Ezt azt hiszem,ma depinek hívnák. Főiskola,egyetem. Mindketten sikeresen.Már csórók vagyunk. Kommunisták. Apa mindig azt akarta,vigyük valamire,mint ő. Csórón,de becsületesen. Senki nem hisz nekünk.De ez már nem érdekel. Újságírás,szépségverseny,fotózás,még csóróbban. Még kommunistábban. Apa meghal.Idézem. Az orvos azt mondja;”meghasadt a szíve.” A hullaszállítókocsiból árvíz estén, ember híján Te magad teszed be az apukád testét egy nylon zsákban a hullaházba. Már érted a híreket,amikor bejelentik,valaki helyett mást temettek el. Aztán nyakon önt egy röntgenkép,egy MRI, egy CT anyukád rákjáról,és úgy vagy vele,ha meg kell halnia otthon ápolod, a tündérkertedben,szeretetben.Anya is meghal. El kell engedned,mert nem akar itt hagyni bennünket,így nem tudott meghalni. Nem adják könnyen. Carcinoma,metastaticum. Mindenhol. Eltemetjük Anyát is. Ketten maradunk. Isten nélkül. Szétvered a tükröt, a berendezéseket. Ordítás. A városban 1500 km-t vezetsz,mert nem hiszed el,de egy valamiben már biztos vagy:van sors! És megtapasztalod,hogy van odaát.  A nevem:Hedda Emerson,aki egy filmben elmagyarázta,miért nem szabad kötődni. Attila azóta nem akar élni

 Nem tudom megmenteni. Igaza van,mert érti a Márixot,de nem mondhatom Neki,tedd meg.  Őt is letettem. Nem tudok mást,csak szeretni őt. A hétvégén 300mázsa zsákot raktam le,amit eddig cipeltem. Leraktam a családunk minden egyes tévedését,így remélem,a sajátomat is,mely szerint megmenthetek bárkit is. Csak magamat kell. Már tudom. Hedda Emerson vagyok. Csak magamra számíthatok. Hálát érzek mindenért. Van egy testvérem. Akivel egy a sorsunk, talán más a végzetünk. Soha nem hittem,hogy ennyire erős vagyok. Erősebb,mint valaha…..kellene egy cím. Ezek csak szavak.

---

---