Szorongok, tehát vagyok!

2020 június 5. | Szerző: Rácz Gabriella |

Igen! Heuréka(megtaláltam, persze nem, mint Árkhimédesz az ókor egyik legnagyobb matekosa), de mégiscsak megtaláltam életem legnagyobb”szerelmét”, mely szerint a szorongással már több, mint 40 éve élek színbiózisban. No persze ez az együttélés számomra, mintha kimerítőbb lenne, mint számára, szóval együttélésünk batyujában az arány nem éppen 50-50 százalék. Nézzük csak! Mikor is voltam boldog? Hááát…mondjuk ,X-generációsként, amikor offlin-ban éltem.

Minden olyan egyszerű volt. Lógtunk a szomszéd gyümölcsfáján, nyakunkba a lakáskulccsal, és nem szorongtam hogy tudok-e hashtagelni, egyszerűen megbeszéltük kinek mi az érdeklődési köre, nem féltem a feedbacktől sem, mert offline-on kaptam én elég visszajelzését. Jót is még rosszat is különösebb csücsörítés nélkül.

Tudod mi jelentette számomra a legtöbb like-ot? Amikor a megyei hírlap első oldalán szerepeltem szépségkirálynőként. Imádok egyedül lenni, magamban. Nem félek a magánytól, mert szükségem van a nevetésre, vagy a bőgésre, hogy hol, mikor mennyire csesztem el az életem. Szóval a nagy ,,Ő“ itt van velem több, mint 40 éve, de az online rohamos (6másodpercen belüli) fejlődésével, a Mami-motelek létezésével az a bizonyos nagy ,,Ő” meg nem jön. Y-Z és alfagenerációs pasik ülnek otthon a maminál felnőttként még mindig gyerekszerepben. Szorongva az egyedülléttől, sőt félve attól, mert el kellene számolni olyan offline kifejezések nemlétezésével, mint az érzékenység, az empátia, a felelősségvállalás, a bátorság és a végtelenségig sorolhatnám… Minek bármire is gyűjteni? Tőkét felhalmozni? Takarékoskodni? Carpe di em! Élj a mának! A többit megoldod cheten, pornóoldallal, és a pókerarcoddal, amit még a tükör előtt sem kellett gyakorolnod, mert egyszerűen egy betűvel hátrébb születtél, mint nekem a csókolózást a bizonyos nagy randi előtt, mert a gyakorlást a tükörrel kissé túlzásba véve a 10 dioptriás szemüvegem bepárásodott, így gyakorlatilag mission impossiblenek számított annak a csóknak az elcsattanása, és az is maradt, mert szemüveget eldobva, úgyis jó csaj voltam, még ha vak is,ezért sikerült első pasim szája helyett az orrát beszippantanom, aki ezt a szokatlan csókolózási módot nem ismerve, 120 km/h-ás sebességre kapcsolt a saját házuk felé, és fogalmam sincs vaksiként hogyan találtam haza, szerencsémre teljesen sértetlenül.

Tudtad,hogy a mai alfák, na nem hím – kén, hanem óvodásként! 29 százaléka használja az okostelefont? Persze a szülőket megkérdezve, hogy Önök adták oda, vagy egyszerűen csak a gyerek mászott rá a szíriusuról, hát persze, hogy a második variációt választják, mert elég ciki bevallási, nincs se kedvem, se időm a gyerekkel foglalkozni, mert két diplomával lemaradok a “barátok köztről”! Hogy az a fránya Kinder tojás!

Mert nagyanyámék még igazit festettek és pirosat Húsvétra jelezvén a legénynek kölcsönös szimpátiájukat, de ezek a kasztráltak már locsolkodni sem járnak.

Az 50 éves attól szorong, hogy nem tud miről beszélgetni tokáig érő zsabós blúzban 30 éves felettesével. És persze, hogy nem tud, mert miről is? Meg még meg sem próbálja. A 30 éves a 20 évestől szorong, mert sohasem tudhatja, hogy az az alfás néz-e vele farkasszemet, aki épp feltalálja a Google 2 másodperces keresőprogramjának algoritmusát, mert a 3 már sok.Vagy éppen megelőzi azt a menő YouTube-os oldalt, ahol csak a 6 másodperces filmek feltöltése a menő. Igen! Kimondani is hosszabb. Hat másodperc! Itt tartunk.

Tehát szorongunk. Valakinek süti jut, valakinek habos tortaszelet jár már, és valakinek cukrászdája is van. Szorongásból!