Andi, Miklós a hírekben halloták, hogy a CSOK program keretében – persze, ha 10 éven belül bevállalnak 3 gyereket – 100 milla üti a markukat, és újabb 10 milla landol a bankszámlán rendkívül kedvező kamattal.
Andrea három diplomával gereblyézte a faleveleket – közmunkásként – és a ragyogó téli napsütésben – munkatársnői gereblyzsés közben persze mit sem sejtve – arról ábrándoztt: mégiscsak meghallgattak imái. Családanya lehet, igazi otthonnal, és ha jól gazdálkodnak – vagy sáfárkodnak – a kerettel még tartalékuk is maradhat.
Épp peteérése volt, így gyorsan felhívta Miklóst, aki szintén diplomásan, mérnőkivel, dolgozott a helyi csontozóban, mert dolgozni ugye kell, és ennek a lehetőségnek is nagyon örült – persze tegyük hozzá vegetáriánusként, és önkéntes állatvédőként – kétévnyi munkanélküliség után. Nagy nehezen kilábalt mély depressziójából, mert, bár undorral, de mégiscsak volt már értelme felkelni, illetve csontozni a nap folyamán.
Miklós zsebében rezgett a teló, Andi üzent Sms-ben, hogy siessen haza, mert itt az idő, nem akar lemaradni a nagy lehetőségről. Lelkesedésében még egy cikázó spermium képét is csatolta smile jellel, és elküldte Mikinek mms-ben.
Illatos habfürdő, gyertyák, még a harisnyakötő is felkerült Andi combjára – bár tegyük hozzá fordítva csatolta fel, nem volt benne túl nagy gyakorlata -, de mindenképp meg akarta adni a módját az együttlétnek. Megvetette az ágyat, és a különleges alkalomra, a nászajándékba kapott selyem ágyneműt húzta fel a nagyobb siker érdekében.
Miki a félórás utat , most 10 perc alatt megtette, mert végre Ő is úgy érezte, van értelme életüknek. Végre családapa lehet. Útközben arról ábrándozott, vajon kislányt, vagy kisfiút szeretne-e jobban, vagy vajon kellő mértékben szaporák-e a hímivarsejtjei a mínusz tíz fokos hűtőkomrában eltöltött több órás munka után.
Belépett a lakásba, és amikor megpillantotta Andreát a bordó selyemágynemű habjai között, már nem volt kérdéses semmi. Csinálták éjjel-nappal – legalábbis 3 napig – az aktusok után Andrea gyertya ászanában támasztotta a falnak lábait, mert valamelyik újságban olvasta, ez a póz is hozzájárulhat a kis huncutok célbajutásához.
Folyamatosan hőmérőzött, és ameddig a higanyszál egy kisebb hőemelkedést mutatott, csak csináltá, és csinálták.
Mindketten fülig érő mosollyal vették fel a harcot, a napi munkával, a többiek persze mit sem sejtve azt gondolták: “hiszen fiatalok, nemrég végeztek az egyetemen, jött a házasság, és bár tudták, a szülők nehéz anyagi körülmények között élnek kis nyugdíjukból, de mégis öröm volt látni a két szerelmes lángolását”.
Eltelt 10 nap. Andrea folyamatos mellfeszülést érzett , és reggelente a korábban frissen főzött kávé illatától, amit korábban imádott, most mély hányinger kerülgette.
Idegesítette, illetve irritálta kolleganője vörös haja – korábban ez nem volt jellemző – és egyesegyedül a savanyú uborkát volt képes megenni. Abból aztán jó sokat. Napi 3 üveges savanyúságot evett meg szünet nélkül, levestől, kaprostól, csak az üveg maradt sértetlenűl, és gyűlt napról napra aggasztó mértékben a kamra alsó polcain.
Andi és Miki egyszerre jelent meg a kisváros nőgyógyászati osztályán előre leegyeztetett ultrahang vizsgálaton. A hideg zselén ide-oda csúszkáló ultrahangfej érdekes kis foltocskákat mutatott ki a monitoron, amire a vizsgálatot végző orvos örömmel kiáltotta: Gratula az Apukának, mert rögtön hármasikrek szívhangjait fedezte fel a képernyőn. Andi nevetve mondta férjének: ” Apa annyira lelkesek voltunk, hogy egy kicsit túltoltuk!”
Kézenfogva, hatalmas örömmámorban tértek haza. El sem akarták hinni, hogy sikerült!
A kovászos uborka rágcsálása közben Andi este mégiscsak bekapcsolta az esti híradót, hiszen gyerekgyártás közben nem volt idejük az új program részleteinek követésére.
A közkedvelt bemondónő épp arról az aktuális kormányhatározatról beszélt, mely szerint kimaradnak a CSOK programból a közmunkások. Andi kezéből kiesett az uborkásüveg, melynek zajára Miki gyorsan berohant a szobába, ahol még éppen hallota az elhangzott szigorítás utolsó szavait.
Már öten ültek az egyszobás albérlet kicsiny szobájának padlószőnyegén.
Andi a kezeibe temette arcát, és véget nem érő sírásba kezdett. Miki csak szótlanul bámult maga elé. Órák teltek el, egyetlen szó sem hangzott el a szobában.
Andi lassan, a hasát símogtva felállt, és a kampra felé vette az irányt. Fonott kosarában összegyűjtötte az utóbbi hetekben elfogyszatott üres uborkásüvegeket, és férje kezét megszorítva csak ennyit tudott mondani : ezeket holnap visszaváltom, A villanyszámlára talán elég lesz…
CSOK, avagy kicsit túltoltuk :)
2016 február 1. | Szerző: Rácz Gabriella
Andi, Miklós a hírekben halloták, hogy a CSOK program keretében – persze, ha 10 éven belül bevállalnak 3 gyereket – 100 milla üti a markukat, és újabb 10 milla landol a bankszámlán rendkívül kedvező kamattal.
Andrea három diplomával gereblyézte a faleveleket – közmunkásként – és a ragyogó téli napsütésben – munkatársnői gereblyzsés közben persze mit sem sejtve – arról ábrándoztt: mégiscsak meghallgattak imái. Családanya lehet, igazi otthonnal, és ha jól gazdálkodnak – vagy sáfárkodnak – a kerettel még tartalékuk is maradhat.
Épp peteérése volt, így gyorsan felhívta Miklóst, aki szintén diplomásan, mérnőkivel, dolgozott a helyi csontozóban, mert dolgozni ugye kell, és ennek a lehetőségnek is nagyon örült – persze tegyük hozzá vegetáriánusként, és önkéntes állatvédőként – kétévnyi munkanélküliség után. Nagy nehezen kilábalt mély depressziójából, mert, bár undorral, de mégiscsak volt már értelme felkelni, illetve csontozni a nap folyamán.
Miklós zsebében rezgett a teló, Andi üzent Sms-ben, hogy siessen haza, mert itt az idő, nem akar lemaradni a nagy lehetőségről. Lelkesedésében még egy cikázó spermium képét is csatolta smile jellel, és elküldte Mikinek mms-ben.
Illatos habfürdő, gyertyák, még a harisnyakötő is felkerült Andi combjára – bár tegyük hozzá fordítva csatolta fel, nem volt benne túl nagy gyakorlata -, de mindenképp meg akarta adni a módját az együttlétnek. Megvetette az ágyat, és a különleges alkalomra, a nászajándékba kapott selyem ágyneműt húzta fel a nagyobb siker érdekében.
Miki a félórás utat , most 10 perc alatt megtette, mert végre Ő is úgy érezte, van értelme életüknek. Végre családapa lehet. Útközben arról ábrándozott, vajon kislányt, vagy kisfiút szeretne-e jobban, vagy vajon kellő mértékben szaporák-e a hímivarsejtjei a mínusz tíz fokos hűtőkomrában eltöltött több órás munka után.
Belépett a lakásba, és amikor megpillantotta Andreát a bordó selyemágynemű habjai között, már nem volt kérdéses semmi. Csinálták éjjel-nappal – legalábbis 3 napig – az aktusok után Andrea gyertya ászanában támasztotta a falnak lábait, mert valamelyik újságban olvasta, ez a póz is hozzájárulhat a kis huncutok célbajutásához.
Folyamatosan hőmérőzött, és ameddig a higanyszál egy kisebb hőemelkedést mutatott, csak csináltá, és csinálták.
Mindketten fülig érő mosollyal vették fel a harcot, a napi munkával, a többiek persze mit sem sejtve azt gondolták: “hiszen fiatalok, nemrég végeztek az egyetemen, jött a házasság, és bár tudták, a szülők nehéz anyagi körülmények között élnek kis nyugdíjukból, de mégis öröm volt látni a két szerelmes lángolását”.
Eltelt 10 nap. Andrea folyamatos mellfeszülést érzett , és reggelente a korábban frissen főzött kávé illatától, amit korábban imádott, most mély hányinger kerülgette.
Idegesítette, illetve irritálta kolleganője vörös haja – korábban ez nem volt jellemző – és egyesegyedül a savanyú uborkát volt képes megenni. Abból aztán jó sokat. Napi 3 üveges savanyúságot evett meg szünet nélkül, levestől, kaprostól, csak az üveg maradt sértetlenűl, és gyűlt napról napra aggasztó mértékben a kamra alsó polcain.
Andi és Miki egyszerre jelent meg a kisváros nőgyógyászati osztályán előre leegyeztetett ultrahang vizsgálaton. A hideg zselén ide-oda csúszkáló ultrahangfej érdekes kis foltocskákat mutatott ki a monitoron, amire a vizsgálatot végző orvos örömmel kiáltotta: Gratula az Apukának, mert rögtön hármasikrek szívhangjait fedezte fel a képernyőn. Andi nevetve mondta férjének: ” Apa annyira lelkesek voltunk, hogy egy kicsit túltoltuk!”
Kézenfogva, hatalmas örömmámorban tértek haza. El sem akarták hinni, hogy sikerült!
A kovászos uborka rágcsálása közben Andi este mégiscsak bekapcsolta az esti híradót, hiszen gyerekgyártás közben nem volt idejük az új program részleteinek követésére.
A közkedvelt bemondónő épp arról az aktuális kormányhatározatról beszélt, mely szerint kimaradnak a CSOK programból a közmunkások. Andi kezéből kiesett az uborkásüveg, melynek zajára Miki gyorsan berohant a szobába, ahol még éppen hallota az elhangzott szigorítás utolsó szavait.
Már öten ültek az egyszobás albérlet kicsiny szobájának padlószőnyegén.
Andi a kezeibe temette arcát, és véget nem érő sírásba kezdett. Miki csak szótlanul bámult maga elé. Órák teltek el, egyetlen szó sem hangzott el a szobában.
Andi lassan, a hasát símogtva felállt, és a kampra felé vette az irányt. Fonott kosarában összegyűjtötte az utóbbi hetekben elfogyszatott üres uborkásüvegeket, és férje kezét megszorítva csak ennyit tudott mondani : ezeket holnap visszaváltom, A villanyszámlára talán elég lesz…
Oldal ajánlása emailben
X