Komfortból az erogénbe, avagy a szezonális-fazonális

2017 január 31. | Szerző: Rácz Gabriella

  Azt mondják “Merj nagyot álmodni!”     Megtettem.         Emlékszem, amikor csörgött a mobilom azzal a bizonyos osztrák számmal, és a tulajdonos közölte velem, hogy még azon a héten ki kellene jönnöm Hintertux-ba, mert teltház lesz, és nagy szükség van rám a Beauty-n, gyáva módon egyből igent mondtam, pedig féltem.     Féltem a távolságtól, a magasságtól, mert szó szerint itt vagyunk az Isten háta mögött, a világ tetején. Mindentől, és mindenkitól távol. Távol a reggeli kutyasétáltatástól, a kávém illatától, a Testvéremtől, és igen még a temetőtől is. (nem akarok meghalni, a szüleim sírjára gondolok, mert igenis szükségem van arra időnként, hogy kimenjek Hozzájuk!.) Tudom furán hangzik,de engem ez megnyugtat.         Aztán megérkezel, eltelik néhány nap, majd néhány hét, és rájössz, hogy azok a dolgok, amelyek ijesztőek voltak kezdetben számodra, az egyetlen faktor, amely élhetővé teszi ezt a fajta életet.     Igen, igazad van, amikor azt mondod, itt vagyok a világ egyik legszebb helyén, és azt csinálhatom, amit imádok csinálni, és ebből a szempontból hálás is vagyok a sorsnak,de valljuk be őszintén tettem is érte rendesen.         Aztán amikor rájössz, hogy nemcsak valakinek az álmában, hanem a sajátodban is benne vagy, még örülsz is, mert a statisztikák szerint a Föld népességének csak 3 százaléka él meg abból, amit szeret csinálni. Ha úgy vesszük, ide kerültem én is és bár azt gondoltam, diplomás emberként Eric Berne  könyveit bújva , volt újságíróként értek az emberek közötti interakciókhoz, be kell vallanom: ebbe nagyon csúnyán belebuktam. Nem tudtam, hogy engem mindenhol kinéznek azért, mert mondjuk úgy, nem jön fel a bányából a szén, ha lemegyek, és még a szakmámat is tudom, hogy van bennem alázat, szorgalom, hogy mérhetetlenül kilógok a sorból, mert nem drogozom, nem dohányzom, nem iszom, így nem is züllött le az arcom a gravitációtól  a koromhoz képest röghegynyi ráncossá, sőt! Nagyon jó érzés, ha az embert 28-30 évesnek nézik,de az már nem olyan jó, amikor azt vágják a fejedhez,”mert Neked biztosan könnyű életed volt” Olyan tulajdonságaimat véltem itt felfedezni, persze a körülöttem lévő jószándékú kollégák elmondásából, hogy feleselek, mondjuk úgy:” visszapofázok” (bevallom soha életemben mégcsak bele sem kezdhettem, mert Apukám nézése elég volt ahhoz, hogy befogjam a szám), nem tudtam, hogy a rangidősség számít, vagyis az ülhet le az étkezőben az asztalnál éppen aktuális  szabad hehyre, aki hamarabb mosta itt a követ, vagy lapátolta a havat, és azt sem tudtam, hogy a Beauty-n dolgozni egyenlő a hiarerchia csúcsával .   Nem volt szándékomban beköltözni otthon sem a Big Brother Házba,de itt mitagadás, sikerült. Láthatatlan, képzeletbeli kamerák, és mikrofonok vesznek körül a nap 24 órájában, és az adást is napi 24 -ben nyomják .   Tudunk itt mindenkiről szinte mindent. Roppantul elszomorít, hogy a kollégáim “zöld övezet” lakói, egyfolytában füveznek, ami akkor lett gyanús,amikor az érintett illető már harmincadjára vitte ki ugyanazt a kaját, ugyanahhoz az asztalhoz, és amikor még józan kollegája figyelmeztette erre, egyáltalán nem találta furcsának a dolgot, vagy nem tudtam, vagyis nem vettem észre, hogy a szállodában dolgozó pasik szinte mindegyikével lefeküdtem.     Kár, hogy ebből nekem semmilyen élvezet nem jutott, csak a mérhetetlen csalódás azokban a  emberekben, akikben kezdetben vakon megbíztál. Vagyunk itt egy-ketten, akik nyitnánk a kapukat a lelkünk felé, és adnánk is másoknak,de viszonylag hamar rájössz, hogy csak a szádat zárhatod, mert  a szállodában uralkodó farkastörvények kegyetlenül rád is vonatkoznak. Valahogy minden pletyka része leszel, még akkor is, ha jót akarsz, ha hallgatsz, ha Te vagy minden titkok hordozója és őrzője, csak veszíthetsz. Hogy miért?     Fogalmam sincs, mi történt ezekkel az emberekkel itt, akik már 3-5-10, vagy 20 éve nyomják a szezonokat. Legközvetlenebb kapcsolatot az alkohollal és a droggal, és a vibrátorukkal ápolnak, és még te vagy tapló, érzéketlen, és empátia antiszociopata, ha nem rokonszenvezel a SPA -részleg 70,80, de legyen csak 50 vagy 60 éves nudistáival.Elképzelem, ahogy ezek a vendégek vacsora közben átnézve a szomszéd asztalhoz, nem a mellettük lévő pár arcát, szemét, száját, ruháját látják, hanem ahogy totál meztelenül megbeszélik két izzadás közben, másnap melyik sípályán veszélyeztetik halálra életüket.Az már más kérdés, vajon hány pasi, és nő gondol este a párjával való szeretkezés közben arra a nőre, vagy pasira, aki akkor este pucérságával izgalomba hozta. Hol itt a titok kérem szépen, vagy a varázs? Már meg sem lepődsz azon, amikor a masszázs asztalon előtted heverő pasi pénisz-masszázst szeretne, vagy arról érdeklődve, meddig dolgozol felajánl akár 1000 eurot is, csak ugorj be a 216-osba, mert Ő ott lakik.       Miküzben a személyzeti étkezőben elhányod magad a kosztól, és a bűztől, ami körülvesz, és pofátlanul rád fújják a füstöt, miközben ennél, a kinti vendégek kükemény eurokat fizetnek a látszólagos csillogásért, miközben a felszín alatt minden rohad.Tényleg örülök, ha nem köpnek bele az osztrák konyhások a levesembe, mert annyira utálnak minket. Annyira, hogy a konyhán dolgozó Runcájsz, és párja Panka a vacsorából megmaradt desszertet sajnálják tőled, és inkább kidobják a kukába. De miért is? Nem értik miért vagy itt. Nem értik, miféle folyamat áldozata lettél a saját hazádban, hogy ki kellett jönnöd, mert csak itt találsz viszonylag megfizetett munkád. Hozzáteszem, nekem szerencsém van, mert nem kell mosogatnom cak-cak-cak tempóban, és nem kell betennem éjjel fél tizenkettőkor a mosokonyhában a gépekbe a törölközőket, hogy másnapra elég tiszta legyen. ( Jó a rendszer, nem?)   Igen, a szobalányok….ott is rendesen van meeting, a ki, kiről, kinek mit állított témában, és valaki rendes eligazítsát tart megalázó módon a takarítás fortélyairól úgy, hogy a tiszta szívvel, lélekkel rendelkezők belebetegszenek a gonoszságba, akár 4 hétre is. És igen.Itt nem lehetsz beteg. Lázasan, becsípödött, vagy kiújult sérvvel is dolgoznod kell, mert különben megköszönik eddigi közreműködésedet. É sitt van az önismeret ugye,vagy inkább annak hiánya mert valaki , azzal próbálja jóemberré programozni magát, hogy napjában többször, jó hangosan, érthetően mindenki tudtára adja, hogy Ő annyira jó ember. Mert, ha még más mondja ezt rólam, az ok, de magamról ilyet állítani, több, mint nárcisztikus, azt hiszem. Megy itt az elkurvulás, a másik nyírása, kikészítése, a rosszindulatú pletykálkodás rendesen. Ha hagyod! 🙂  

Nem lehetek angyalfüggő!

2013 szeptember 12. | Szerző: Rácz Gabriella

Szeptemberi esős délután Ausztriában is. Ma szabadnapos vagyok, és – nyilván a kimerültségtől, mert minden munkát elvállalsz – kora délutánig aludtam. Nem szeretem, amikor átalszom a fél napot, mert a szabadnapot itt „aranyárban” mérik, nagyon meg kell becsülni.

Amikor kijöttem, már tudtam, hogy nem akarok egy 4, vagy 5 csillagos menedzsmentes szálloda
luxusrabszolgája lenni, ezért nem is próbálkoztam, illetve próbálkoztam egy síparadicsomban,de visszajött a tavalyról jól ismert 8 az egyben érzés, és bevallom őszintén , nekem ez csak kávéban jön be reggelente. (tovább…)