Az osztrákok nem (wc)-kefélnek

2016 augusztus 16. | Szerző: Rácz Gabriella

Bocsánat a vulgaritásért, de nem tudtam szebb kifejezéssel hangot adni annak a felháborodásomnak, amit évek óta tapasztalok, itt Ausztriában (is)

Szobalányként is dolgozom, és ehhez bizony hozzátartozik a wc-tisztítása, természetesen a higiéniés feltételek szigoró betartásával, (tudom, most undorodsz), de a témának jobban utána néztem, és rendkívül érdekes dolgokat fedeztem fel.

A motivációm az volt, hogy egyszerűen nem értem, miféle emberi trehányság, nemtörüdömség kell ahhoz, hogy az emberek telekakálva a wc-t, dolguk végeztével, hátra sem nézve (azt gondolván majd az a hülye Zimmermädchen úgyis elvégzi) szó szerint “szarosan” hagyjon maga után mindent.

Nem találtam meg ,ki találta fel a wc kefét, és szerintem az emberek többsége nincs tisztában vele, kulturtörténeti szempontból mennyire érdekes ez a téma. Ma délben (kellően elvéve az étvágyamat) a budit súrolva döbbentem rá, hogy ezzel a témával is foglalkozni kellene, erre ráharangoztak a közeli bazilikában, és úgy döntöttem, írok erről.

A téma, elég kínos, de ha a hüvelygomba, a körömgomba már szinte 5 percenként terjed a TV-ben, akkor miér ne?

 

Érdekes, hogy az ILLEMHELY, amely kritikus része az emberi civilizációnak, nem kapott helyet a történetírásban, pedig.

Ellentétben más testi funkciókkal,mint a tánc, a dalok, az erotika, a székelésről , és a vizelésról nagyon szemérmesen írtak eddig a történelemben.

Tudtad, hogy  Az illemhelynek kritikus kapcsolata van a renddel és a rendellenességgel, a jóval és a rosszal. Ürülékünkhöz való viszonyunk az emberiség fenntartásának nagyon fontos eleme?????

Vagy arról hallotál már, hogy:  Az illemhely legalább olyan fontos, ha nem fontosabb társadalmi kihívás, mint a műveltség, a szegénység, az oktatás, a foglalkoztatás. Freud szerint az ember – időben is – elsődleges, testétől független tulajdona a széklete, ennek megfelelően a pszichoanalízis jelképrendszerben az ürülék, pontosabban a széklet, a vagyonnak, illetve a pénznek felel meg. A bokortól az űrhajókon használt nejlontasakokig épp oly rögös út vezetett, mint a kőbaltától a számítógépig.^[5] Arról pedig érdemes elgondolkodnunk, miért vagyunk büszkék az egyik útra és a másikra miért nem.^[6]

Azt tudtad, hogy 6 milliárd mobiltelefonra csak 4,5 milliád illemhely jut???? Na és mi lehet a fennmaradó másfél milliárddal? A földben gördröt ásnak és ezek a népek, gondolok itt például Indiára, oda ürítik a székletüket? A jelenséget ” Csöndes katasztrófának” nevezte el az ENSZ – elég csendesre sikerült, mert szerintem nem beszélünk eleget róla -,mint úgy általában másról sem.

Az ENSZ azt akarja elérni, hogy 2025-re – egyebek mellett – maradéktalanul számolják fel a szabadban történő székletürítés gyakorlatát, amely számos fertőző betegség okozója. A fertőzések tüneteként jelentkező hasmenés évente több mint 750 ezer öt éven aluli gyermek halálához vezet. A magukon a szabadban könnyítők száma 1990 óta 271 millióval csökkent ugyan, de még mindig 1,1 milliárd körül jár, vagyis a világ lakosságának 15 százalékát érinti a probléma. Ezeknek az embereknek a 80 százaléka 22 országban, köztük Brazíliában, Kínában, Indiában, Indonéziában, Kambodzsában, Etiópiában és Kenyában él.

Ez fontos problémának tartom, és feltételezem, ha nem kerülök hozzá ennyire közel (fújj-igen gondolhatod), talán fel sem merül bennem, mennyire fontos kérdést feszegetek.

Egy olyan jóléti társadalomban, mint Ausztria, nem használják az emberek (tisztelet a kivételenek) a wc- kefét. Arról ne is beszéljünk, hogy sokan sem előtte, sem utána nem mosnak kezet, pedig mindkét alkalommal szükséges. Csak néhány betegség, ami azáltal terjed (talán jobb lenne nem is tudni), ha az alapvető higiéniés feltételeket nem tartod be.

Itt szerepel a szalmonella, a májgyulladás,  a diftéria, és beszélhetünk itt nemi betegségekről, gombás fertőzésekről, és vírusos fertőzésekről is.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire veszélyes területre tévedek, amikor elkezdtem ezzel a témával foglalkozni. Egy biztos, a kézmosás az elvégzendő “dolog ” előtt és utána is nagyon fontos, nemcsak a magunk, hanem a mások érdekében is!!!!

És könyörgöm, ha már ott van az hófehér, láthatóan használatom kívüli wc-kefe, mi a francért nem használják egyesek???

Számomra totál érthetetlen, és vannak emberek, akik dolguk végeztével, hátra sem néznek, még azt sem kontrollálják, lement-e a fekália a lefolyón. Csak felállnak az ülőűkéről, és kézmosás ide, vagy oda, dolguk végeztével, sokszor kézmosás nélkül mennek és fogják meg a kilincset, mutatkoznak be másoknak, összefogdosnak egy csomó dolgot a szaros, fertőző kezükkel, nem törődve másokkal és szó szerint szarnak bele a világba.

 

Nem elég,hogy otthon nyakig ülünk a kakában, sőtt alán már az orrunkig is ér, és hálát adhatnánk az univerzumnak, hogy ez az egész még nem hullámzik 🙂

Itt meg, ahol egy Dunára néző panorámás szoba két személyre, 260 euro (reggelivel), nem használják a wc-kefét….

Mi ez? Milyen folyamat kezdete, vagy- amitől a legjobban tartok – esetleg vége????

 

Milyen dolog az, otthagyni a szart ( és bocsánat a kifejezését) magunk után????? Úgy érzem, lassan kezdünk hozzászokni!

 

Egyszer egy Néni egy kisebb városban betévedt egy fürdőszoba felszerelési eszközöket árusító boltba. Hosszasan nézegette a wc-csészéket, az öblítőtartályokat, és láthatóan zavarban volt a kínálattól. Volt ott bio, újrahsznosító, és minden, mi farpofának ingere. Az eladó fiatalember hosszasan magyarázta, melyik, milyen gomb megnyomásával mit is tud.

A néni egyszerűen csak annyit kérdezett: ” Fiatalember! Azt mondja meg nekem, ez most pottyan, vagy csobban?”

Egy biztos, én ma egy 4 csillagos szállodában nagyot pottyantam, mert valami még nagyobbat csobbant.

 

és azt gondoltam: ez nem lehet igaz!

De az volt….

 

 

 

Átültethető vagy-e?

2013 október 11. | Szerző: Rácz Gabriella

Olvastam egy érdekes írást arról, hogy – tudományosan is kimutatható – egy külföldre ideiglenesen, vagy  – talán – örökre elköltöző embernek 4 stádiumon kell átmennie – és ez vagy sikerül, vagy nem – hogy teljesen “beintegrálódhasson” (nem tudom szebben írni) az adott ország szokásaiba, kultúrájába… stb.

Az író az első szakaszt, a “rácsodálkozás” időszakának nevezi: amikor minden szép, minden más, minden jobb, mint az elhagyott ország, környezet. Ez történt velem is. Amikor megláttam ezt az elképesztően szép helyet, a hegyekkel körülvett tavak – kristálytiszta tavak – világában könnyű volt eufóriába esnem. (tovább…)

Minden szex, +15mp

2013 június 9. | Szerző: Rácz Gabriella

 

“A legtöbben éppen most írjuk életünket, másoké tökéletes, akár egy kör.”

Nem tett jót nekem ez a folyton visszatérő, – úgy gondoltam – soha véget nem érő felhőszakadás, az elmúlt napokban. Amely valóban – soha véget nem érő – migrén formájában öltött testet bennem, és ez nem túl kellemes, már nemcsak nekem, de gondolom (bár udvariasságból, IQ-ból nem mondják ) a körülöttem lévőknek sem. Már én untam magam, hát még ők…Sokat gondolkoztam az elmúlt napokban, vajon közelgő menopauzás időszakom (nem! az még kizárt) tehet erről, vagy mi a fene van velem, hogy állandóan lüktet a fejem: a “kicsike”, mert el is neveztem, hol hátul, hol elöl, hol a fejem mindkét részén uralkodott el egyszerre (tovább…)