Őrültségre, őrültség!

2018 május 14. | Szerző: Rácz Gabriella

Pontosan 6 évet adtam az életemből, és pont azt a 6 évet,amikor még biztonságosan,félelem,rettegés nélkül szülhettem volna kisbabát….A rohadt életbe-gondolom-,amikor lassan lépkedek a gyulai kórház pszichiátriai osztályának férfi részlege felé. Egy sráchoz igyekszem, aki nagyon közel áll hozzám, annyira,hogy már lassan 20 éve teszem meg ezeket a lépéseket szinte rezzenéstelen arccal, gyomorgörcs nélkül. Inkább elidőzöm a két évtized alatt hatalmasra nőtt gesztenyefák alatt, megpillantok egy hatalmas pókhálót, amin meg-megcsillan a lemenő Nap fénye. Nézem a padon ülő embereket. Nyugalom,és béke, megállt az idő. Tudom,hová érkezem. Miért lenne az meglepő,hogy valaki azért készül ki,mert segítségkérésképpen valaki önszántából úgy dönt,bemegy a pszichiátriára,majd újra visszakerül,mert kikerülve onnan bolondnak titulálják a munkahelyén? Vagy miért botránkoztatna meg az a tény,hogy egy srác hiába vágyik a szülői szeretetre,csak visszautasítást kap. Megjegyzem,senki ismétlem senki nem látogatja! Vagy akadjak ki azon,hogy a megfigyelőben egy olyan 30éves srác fekszik totál leszedálva,aki öngyilkos akart lenni egy szerelmi csalódás miatt? Vagy mert valaki nem tudja feldolgozni,hogy két diplomával,3 felsőfokú nyelvvizsgával közmunkásként tervezheti nem létező jövőjét? Az ijesztő ebben mégis az,hogy teljesen rezisztens lettem,vagy? Vagy totál normálisnak találom azt a tényt,hogy őrült helyzetekre,őrült körülmények között csak őrültséggel lehet reagálni. Attól,hogy az ember szomorú,amit nem szégyell megélni,még nem beteg.És igen létezik olyan szenvedélyes szerelem,amikor annyira szereted a másikat, magadnál is jobban,hogy az életedet is odaadnád érte! Sokan nem ismerik ezt az érzést. Pedig igen, létezik! Na jó! Mi pszichocsajok azért gondoskodunk arról,hogy kellő mértékű drámai hatás mellett , még időben megmenthetőek legyünk! Vagy nem?

A végtelennek támaszkodva

2013 augusztus 1. | Szerző: Rácz Gabriella

Nem tudom, mi ez a honvágy, de éjjel már annyira fájt tőle a szívem, hogy ki kellett mennem a levegőre, és nézni a csillagokat, miközben arról nyugtatgattam magam: hiába is mennél haza, úgysem lesz munka, úgysem lesz belőle pénz, úgysem tudsz abból előre lépni, úgyis megbánnád…..úgysem, úgysem, úgysem. És még így sem sikerült, mert visszabújva az ágyba, és álomba merülve mégiscsak otthon voltam.

„ Korábban is megtehettem volna.”

Soha nem fogjuk föl igazán az ilyen mondatnak az értelmét.

Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit, ami megtörténhetne, és mégsem történik meg. (tovább…)

Minden szex, +15mp

2013 június 9. | Szerző: Rácz Gabriella

 

“A legtöbben éppen most írjuk életünket, másoké tökéletes, akár egy kör.”

Nem tett jót nekem ez a folyton visszatérő, – úgy gondoltam – soha véget nem érő felhőszakadás, az elmúlt napokban. Amely valóban – soha véget nem érő – migrén formájában öltött testet bennem, és ez nem túl kellemes, már nemcsak nekem, de gondolom (bár udvariasságból, IQ-ból nem mondják ) a körülöttem lévőknek sem. Már én untam magam, hát még ők…Sokat gondolkoztam az elmúlt napokban, vajon közelgő menopauzás időszakom (nem! az még kizárt) tehet erről, vagy mi a fene van velem, hogy állandóan lüktet a fejem: a “kicsike”, mert el is neveztem, hol hátul, hol elöl, hol a fejem mindkét részén uralkodott el egyszerre (tovább…)