Az osztrákok nem (wc)-kefélnek

2016 augusztus 16. | Szerző: Rácz Gabriella

Bocsánat a vulgaritásért, de nem tudtam szebb kifejezéssel hangot adni annak a felháborodásomnak, amit évek óta tapasztalok, itt Ausztriában (is)

Szobalányként is dolgozom, és ehhez bizony hozzátartozik a wc-tisztítása, természetesen a higiéniés feltételek szigoró betartásával, (tudom, most undorodsz), de a témának jobban utána néztem, és rendkívül érdekes dolgokat fedeztem fel.

A motivációm az volt, hogy egyszerűen nem értem, miféle emberi trehányság, nemtörüdömség kell ahhoz, hogy az emberek telekakálva a wc-t, dolguk végeztével, hátra sem nézve (azt gondolván majd az a hülye Zimmermädchen úgyis elvégzi) szó szerint “szarosan” hagyjon maga után mindent.

Nem találtam meg ,ki találta fel a wc kefét, és szerintem az emberek többsége nincs tisztában vele, kulturtörténeti szempontból mennyire érdekes ez a téma. Ma délben (kellően elvéve az étvágyamat) a budit súrolva döbbentem rá, hogy ezzel a témával is foglalkozni kellene, erre ráharangoztak a közeli bazilikában, és úgy döntöttem, írok erről.

A téma, elég kínos, de ha a hüvelygomba, a körömgomba már szinte 5 percenként terjed a TV-ben, akkor miér ne?

 

Érdekes, hogy az ILLEMHELY, amely kritikus része az emberi civilizációnak, nem kapott helyet a történetírásban, pedig.

Ellentétben más testi funkciókkal,mint a tánc, a dalok, az erotika, a székelésről , és a vizelésról nagyon szemérmesen írtak eddig a történelemben.

Tudtad, hogy  Az illemhelynek kritikus kapcsolata van a renddel és a rendellenességgel, a jóval és a rosszal. Ürülékünkhöz való viszonyunk az emberiség fenntartásának nagyon fontos eleme?????

Vagy arról hallotál már, hogy:  Az illemhely legalább olyan fontos, ha nem fontosabb társadalmi kihívás, mint a műveltség, a szegénység, az oktatás, a foglalkoztatás. Freud szerint az ember – időben is – elsődleges, testétől független tulajdona a széklete, ennek megfelelően a pszichoanalízis jelképrendszerben az ürülék, pontosabban a széklet, a vagyonnak, illetve a pénznek felel meg. A bokortól az űrhajókon használt nejlontasakokig épp oly rögös út vezetett, mint a kőbaltától a számítógépig.^[5] Arról pedig érdemes elgondolkodnunk, miért vagyunk büszkék az egyik útra és a másikra miért nem.^[6]

Azt tudtad, hogy 6 milliárd mobiltelefonra csak 4,5 milliád illemhely jut???? Na és mi lehet a fennmaradó másfél milliárddal? A földben gördröt ásnak és ezek a népek, gondolok itt például Indiára, oda ürítik a székletüket? A jelenséget ” Csöndes katasztrófának” nevezte el az ENSZ – elég csendesre sikerült, mert szerintem nem beszélünk eleget róla -,mint úgy általában másról sem.

Az ENSZ azt akarja elérni, hogy 2025-re – egyebek mellett – maradéktalanul számolják fel a szabadban történő székletürítés gyakorlatát, amely számos fertőző betegség okozója. A fertőzések tüneteként jelentkező hasmenés évente több mint 750 ezer öt éven aluli gyermek halálához vezet. A magukon a szabadban könnyítők száma 1990 óta 271 millióval csökkent ugyan, de még mindig 1,1 milliárd körül jár, vagyis a világ lakosságának 15 százalékát érinti a probléma. Ezeknek az embereknek a 80 százaléka 22 országban, köztük Brazíliában, Kínában, Indiában, Indonéziában, Kambodzsában, Etiópiában és Kenyában él.

Ez fontos problémának tartom, és feltételezem, ha nem kerülök hozzá ennyire közel (fújj-igen gondolhatod), talán fel sem merül bennem, mennyire fontos kérdést feszegetek.

Egy olyan jóléti társadalomban, mint Ausztria, nem használják az emberek (tisztelet a kivételenek) a wc- kefét. Arról ne is beszéljünk, hogy sokan sem előtte, sem utána nem mosnak kezet, pedig mindkét alkalommal szükséges. Csak néhány betegség, ami azáltal terjed (talán jobb lenne nem is tudni), ha az alapvető higiéniés feltételeket nem tartod be.

Itt szerepel a szalmonella, a májgyulladás,  a diftéria, és beszélhetünk itt nemi betegségekről, gombás fertőzésekről, és vírusos fertőzésekről is.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire veszélyes területre tévedek, amikor elkezdtem ezzel a témával foglalkozni. Egy biztos, a kézmosás az elvégzendő “dolog ” előtt és utána is nagyon fontos, nemcsak a magunk, hanem a mások érdekében is!!!!

És könyörgöm, ha már ott van az hófehér, láthatóan használatom kívüli wc-kefe, mi a francért nem használják egyesek???

Számomra totál érthetetlen, és vannak emberek, akik dolguk végeztével, hátra sem néznek, még azt sem kontrollálják, lement-e a fekália a lefolyón. Csak felállnak az ülőűkéről, és kézmosás ide, vagy oda, dolguk végeztével, sokszor kézmosás nélkül mennek és fogják meg a kilincset, mutatkoznak be másoknak, összefogdosnak egy csomó dolgot a szaros, fertőző kezükkel, nem törődve másokkal és szó szerint szarnak bele a világba.

 

Nem elég,hogy otthon nyakig ülünk a kakában, sőtt alán már az orrunkig is ér, és hálát adhatnánk az univerzumnak, hogy ez az egész még nem hullámzik 🙂

Itt meg, ahol egy Dunára néző panorámás szoba két személyre, 260 euro (reggelivel), nem használják a wc-kefét….

Mi ez? Milyen folyamat kezdete, vagy- amitől a legjobban tartok – esetleg vége????

 

Milyen dolog az, otthagyni a szart ( és bocsánat a kifejezését) magunk után????? Úgy érzem, lassan kezdünk hozzászokni!

 

Egyszer egy Néni egy kisebb városban betévedt egy fürdőszoba felszerelési eszközöket árusító boltba. Hosszasan nézegette a wc-csészéket, az öblítőtartályokat, és láthatóan zavarban volt a kínálattól. Volt ott bio, újrahsznosító, és minden, mi farpofának ingere. Az eladó fiatalember hosszasan magyarázta, melyik, milyen gomb megnyomásával mit is tud.

A néni egyszerűen csak annyit kérdezett: ” Fiatalember! Azt mondja meg nekem, ez most pottyan, vagy csobban?”

Egy biztos, én ma egy 4 csillagos szállodában nagyot pottyantam, mert valami még nagyobbat csobbant.

 

és azt gondoltam: ez nem lehet igaz!

De az volt….

 

 

 

Sikolyok a szomszédból!

2016 február 23. | Szerző: Rácz Gabriella

Fülledt vasárnapi ebéd. Még a légy zümmögése is hallatszik, ahogy elrepől az ablak előtt a terasz mellett, ahol Cloé és családja , köztük testvére,  Janpierre is az aranyló húslevest kanalazták a kerti asztalnál.

Cloé Krisszről ábrándozott, mert a fenének kellett tegnap az esti buliban bevodkáznia. Még jó, hogy Cristine tartotta a fejét, illetve a haját összefogta hányás közben a szórakozóhely illemhelyiségében. Cristine a legjobb barátnője volt. Emlékezett Cloé, korábban mennyit strigulázták egy szombati buli utáni összejövetelen, kinek, ki volt meg, és mennyit nevettek ezen,de  Krissz, nos Ő más volt. Krissz olyan hideg, mondhatnánk hűvüs, tartozkodó srác volt a gimiben is. És az a fajta a pasi lett belőle, aki ugyanolyan hűvüs, és hideg, és tartózkodó maradt az egyetemen elvégzése után is. Csak ezekről a pasikról kezdünk el ábrándozni. Mivel semmit nem árul el verbális, és non-verbális magatartásuk szexuális viselkedésükről, ez indítja be a legtöbb nő fantáziáját, mert ettől lesznek ők olyan titokzatosak.

Cloé a legszexszibb ruhájában persze visszautasította Krissz közeledését, gondolta, még “nyújtja” egy kicsit a folyamatot, csak az a fránya vodka….persze senki nem tartott fegyvert a fejéhez, hogy ezt most kisanyám meg kell innod, sőt Cristine még figyelmeztette is, hogy sok lesz a jóból….és amikor reggel felébredt abban a ruhában, abban a sminkben – persze teljesen összemaszatolva az arcán , Cristinéknél, a döbbenet, hogy elszúrta, és amint megtudta barátnőjétől, hogy Krissz Amandával ment el, megint hánynia kellett, így barátnőjük wc-jét is megtisztelete.

Cristine anyukája jófej, így egy csomag rágóval, és kávéval a kezében várta az ajtófélfának támaszkodva, hogy “ne aggódj már, mert a pasik ilyenek ám!” vígasztalta volna,de Cloé tudta: örökre elszúrta.

Ezért kanalazta savanyú, és az élet minden unalmát magán hordozó arccal olyan lassan azt az egyébként utánozhatatlanul finom húslevest, amit csak az Ő Édesanyja tudott főzni a világon….Cloé anyja aggódva nézte lányát, és próbált összekacsintani Cloé Apjával a zöldséges tál felett,de hiába, mert Cloé Apja, szokásához híven, megtisztelve a vasárnapi ebédet, az aznapi híreket lapozgatta, idegesítő – különösen egy másnapos fej számára idegesítő – hanggal evés közben. Próbált valahogy jelezni férjének, szedje már ki lányából, mi a fene baja van, de Cloé Apja nem volt vevő – sőt evő sem – erre, ennél a vasárnapi ebédnél.

Cloé elképzelte, hogy Krissz meg Amanda….” Űr Isten!” – sssssssziszegte. Még belegondolni is szőrnyű volt,hogy ezek ketten…Amanda olyan kövér, és buta is. Olyan kígyó természetű, egyáltalán nem kedves, és az a hastánc. Legalább lenne csinos,de ahogy a haspárnáit rezegtette a húsvéti bemutatón is .), hát az undorító volt. Cloé egyébként sem értette, mi a franc vonzó a férfiak számára a hastáncban, és azt már végképp nem tudta sohasem felfogni, hogyan lehet otthon egy madarat kalitkában tartani. pont a legfontosabbat veszi el tőle, a szabadságát.

És! Fújj! Most jutott eszébe,hogy a múltkor a matek utáni nagy szünetben épp a csajoknak az aktuális hüvelygombájáról tartott előadást, amit Vagina Doki mindig sikeresen kikezel, persze tegyük hozzá, Vele is mindig lefekszik.

Talán szólnia kellene Krissznek a csaj betegségéről,de nem ! Inkább csak kapja el – gondolta. Többet biztosan nem fekszik le vele, és miközben erről gondolkodott, fantáziált, arra lett figyelmes, hogy az asztalnál már mindenki vézgzett az ebéddel. Az anyja bentről kiabálta: ” Ki kér kávét?”

Cloé végignézte a gyönyörűen megterített asztalt, amire Anyja mindig olyan gondosan figyelt. A színek harmoniájára. A terítő, a tányérok, a szalvéta mintija mindig harmonizált még az asztal közepén elhelyezz virágkompozícióval is. Ma épp  a szellőrózsa volt a fő motívum.

Milyen hülye vagyok – gondolta Cloé. Itt van a fantasztikus családom, igaz Apa már behorkolt, olyan jól lakott, és a hülye,de egyben jófej öcsém, akire mindig számíthatok, és a fantasztikus Anyukám…És akkor egy erősebb nyári szellő lebegtette meg a terítőt az asztalon, amit Cloé intő jelként fogadott.

Ez az! – gondolta. Nem érdekelnek a pasik, a szex, Krissz, és Amanda sem. Csináljanak amit akarnak.

Annyira undorodott még a vodka fogalmától is,hogy erős, hányingert keltő migrénjére Édesanyja hozott jeges pakolást a tarkújára, és Apja – anyja figyelmeztetésére – elkezdte masszirozni a vállait, a tarkóját, ami tegyük hozzá, megváltásként hat egy ilyen “áldásos” állapotban.

Szóval – gondolta Cloé. No szex, és pia, és no Krissz, és a többi pasi. Amikor szilárdan elkötelezet magát a szorgalmas jótanuló, pedáns csaj képe mellett, a szomszéd kertből hirtelen jajjongásra, kiabálásra lettek figyelmesek.

Női hang volt. Majd Istent szólongatta egyre gyorsabban, és mellé, egy kicsit haloványabban egy férfi hangja is betársult.

Cloé testvére hangosan nevetett. Egyre hangosabban,mire Cloé migrénje erősödni kezdett. Anyja a kiabálás hallatán felpattant, és megrátza az időközben horkolásba kezdett férje vállát: – Maximillien! Gyere gyorsan! – kiabálta urának. Gyere gyorsan, mert Alice a szomszédban rosszul lett! – kibálta egyre hangosabban.

Cloé, mintha magát hallotta volna, inkább a terítő alá bújt volna, de nagyon kedvesen elmosolyodva, halkan csak annyit mondott Anyjának: Pszt!!!!!! Anya mindig tudtam,hogy csak véletlen voltam, mert ezek konkrétan nem rosszul vannak, hanem kefélnek!

 

 

-Na-na-na-na! – szólalt fel mindenttudóan Maximillian.  Azt akartad mondani kislányom, hogy : SZERETKEZNEK?????

Persze Apa….(Janpierre az asztal alá nevette magát)

 

Cloé azonnal tudta :egyetlen dologra vágyott az életben. Egy ilyen helyzetre. Egy ilyen fülledt, vasárnapi szeretkezésre Krisszel …… Sikoltozva. :), a kerti pázsiton….

 

Van egy Pasi

2014 április 3. | Szerző: Rácz Gabriella

Négylábú, és Antonnak hívják.

Szíve választottja az én kis keverék Töpörtöm. A frigy, már több, mint egy éve tart, és bevallom töredelmesen, először nem vettem “őket” komolyan. Észben tartottam én mindent: az ösztönöket, mégiscsak állatok, és évente kétszer  – hát Istenem – beindulnak a hormonok… – gondoltam a tudomány mai állása szerint a kutyákra is jellemző – nevezzük így, alliteráció “sz” – “szaporodási szokásokra. (tovább…)