Tök-ös lettem!

2013 október 27. | Szerző: Rácz Gabriella

Emlékszem, mennyire féltem, amikor nagyival október utolsó napjának éjszakáján faragott tököket elhelyeztünk, persze kivilágítva a ház köré, és az elsötétített szobából lestük, vajon melyik arra járó ijed meg? (jófej volt az Öreglány, nem? Nagy Boszi!)

Aztán sokáig, évek hosszú során át éleveztem ezt az estét, amikor boszorkánynak öltözve mulattunk a barátokkal. (tovább…)

Átültethető vagy-e?

2013 október 11. | Szerző: Rácz Gabriella

Olvastam egy érdekes írást arról, hogy – tudományosan is kimutatható – egy külföldre ideiglenesen, vagy  – talán – örökre elköltöző embernek 4 stádiumon kell átmennie – és ez vagy sikerül, vagy nem – hogy teljesen “beintegrálódhasson” (nem tudom szebben írni) az adott ország szokásaiba, kultúrájába… stb.

Az író az első szakaszt, a “rácsodálkozás” időszakának nevezi: amikor minden szép, minden más, minden jobb, mint az elhagyott ország, környezet. Ez történt velem is. Amikor megláttam ezt az elképesztően szép helyet, a hegyekkel körülvett tavak – kristálytiszta tavak – világában könnyű volt eufóriába esnem. (tovább…)

Imprinting

2013 február 21. | Szerző: Rácz Gabriella

Bokaficam, lábtörés, és gázolás nélkül próbálok átkelni a feltúrt belvárosi úttest egyik oldaláról a másikra, amikor mobilomon Z. , legjobb barátom hív: hazaérkezett Pestről, a “pihenő övezetbe”. Néhány napig “töltődik” a büdös, szmogos, fővárosi hajtásból, majd hamarosan visszatér.

Találkát beszélünk meg késő délutánra, a nem rég nyílt (egyenlőre még működő) belvárosi kv-zóba. Z. is, és MI is pontosan érkezünk. Zöld tea lerendel, fontos (lenne) az egészséges életmód, és belevágunk. Ki-ki a maga “életébe”. P., nemrég tért haza Külföldről, ahol Z. is dolgozott. Beszámolóikból kiderül, ott sincs kolbászból a kerítés, de a rabszolgaságot, legalább (az ittenihez képest) megfizetik! (a rabszolgaságot megfizetni?) (mennyit ér egy emberi élet?)

Z., a fővárosban rendezőasszisztensként dolgozik. A rendkívül helyes srác szemei karikásak, kialvatlanok, az ottani nehézségekről beszél, mert hol van munka, hol nincs, és ha van is persze, hogy nyolc bőrt húznak le az emberről, de az ott megkeresett  lóvét – számítva az ínségesebb időszakokra – be kell osztani. Ott ülünk a kanapén, és arról tanakodunk, vajon mi lesz velünk! Valljuk be túlélő üzemmódban élni a hétköznapokat, minden egyes nap, minden egyes óráját, k…va kimerítő! (Csodálkozom, hogy bírjuk. Vagy mégsem?) Külföld, vagy itthon? Rabszolgaság – nuku lóvé, vagy rabszolgaság (just do it), de itthoni mércével, megélhetés? Mondhatnám, három generáció (életéveinket számítva) problémája ez most a kanapén, és engem ez, elborzaszt.

(tovább…)