Minden szex, +15mp

2013 június 9. | Szerző: Rácz Gabriella

 

“A legtöbben éppen most írjuk életünket, másoké tökéletes, akár egy kör.”

Nem tett jót nekem ez a folyton visszatérő, – úgy gondoltam – soha véget nem érő felhőszakadás, az elmúlt napokban. Amely valóban – soha véget nem érő – migrén formájában öltött testet bennem, és ez nem túl kellemes, már nemcsak nekem, de gondolom (bár udvariasságból, IQ-ból nem mondják ) a körülöttem lévőknek sem. Már én untam magam, hát még ők…Sokat gondolkoztam az elmúlt napokban, vajon közelgő menopauzás időszakom (nem! az még kizárt) tehet erről, vagy mi a fene van velem, hogy állandóan lüktet a fejem: a “kicsike”, mert el is neveztem, hol hátul, hol elöl, hol a fejem mindkét részén uralkodott el egyszerre (tovább…)

Elfeledkeztél Kisanyám!

2013 február 12. | Szerző: Rácz Gabriella

Szokásos vasárnap délutáni sétánkra indulunk V.-vel, barátnőmmel a parton. Sétánk témája, mely szerint megfejtjük a titkot: hogy a nők férfit, a férfiak, nőt akarnak, mi a Vénuszról, ők a Marsról, na és persze ott van a “szerelmi háromszögek” örök, megfejthetetlen témája. Épp a minap emeltem le a könyvesbolti polcról egy pszcihiátárnőnek (naná, hogy amerikai), a szerelmi háromszögekről írt esettanulmányát, állítása szerint, a légyottok jelenléte a háttérben meghúzódó állandó kapcsolatokra akár még “áldásos” is lehet. (most erről inkább “idegből” nem írok, majd később, ha sikerül a most még baromságnak vélt állításon felülemelkednem)

V.-vel éppen egy aktuális háromszöget szeretnénk “két-szögre” redukálni, ezért előbb mindenképp a mögötte rejtőző négyszöget kell megfejtenünk. V. ismerőse E. elvált, mert E. férje lebukott , közvetlen kolleganőjével édelgett éppen, amikor E. bevásárló kosarával a karján lépett be “idillinek” hitt otthonukba. Tehát, ha E. férje nem bukik le, akkor még mindig, a kívülről tökéletesnek látszó házasság látszatát keltve kétgyerekes, férjes, azaz “családos” nőként nézhetnénk őt, de szerintem az éremnek mindig két oldala van.

Ez az átka, vagy éppen a varázsa? a légyottoknak. Amikor az asszony nincs otthon, nincs mese, akkor van idő, csinálni kell. Sosem értettem, hogy mehet ez “időre”??? (ok. – tudom, az értelemnek és az érzelemnek, semmi köze egymáshoz)

Éppen ezen filózunk barátnőmmel, amikor egy közelgő “kandúr” megjelenésére leszek figyelmes. Vezérbikánk, teljes felkészültségben érkezik (kigyúrt felsőtest, trendi öltözék, -gondolom a kellő óvintézkedéseket is megtette, hátsó farzsebben egy óvszer formájában) – délutáni vadászatára.

Alfahímünk persze robogón érkezik.( az annyira menő.) Közel érkezve hozzá, mindhárman konstatáljuk: ismerjük egymást. (Na bumm)

(tovább…)