HIT!
2013 október 3. | Szerző: Rácz Gabriella
Azt hiszem ma megfogalmazódott bennem: abszolút terápiás célból vetettem bele magam a munkába, az írásba. Nem akarok a fájdalomról írni, mert ez egy olyan emóció, amit mindenki másképp, másként él meg…..,de a fene egye meg, amikor már azt hiszed, túl vagy rajta, vagy egy kicsit könnyebb, mindig elhangzik egy mondat, egy szó. Meglátsz egy színt, hallasz egy dallamot, vagy meglátsz egy képet.
Elhangzik egy mondat, és te újra és újra belehalsz. Egyik ismerősöm szerint kellene egy AHA- élmény, ami felül írja az életem feldolgozatlan dolgait, és aztán rájössz, nem is akarod igazán feldolgozni, mert abból merítesz. Van, aki fájdalomból ír, alkot, csinál egy festményt. Van, aki örömből. Nem akarok sebeket nyalogatni, mert semmi értelme. Már rég tudom, mekkora hülyeségeket csináltam, de ember vagyok, és mivel ember vagyok, gyarló is egyben, meg minden. (tovább…)
Nem vicc
2013 március 5. | Szerző: Rácz Gabriella
Nos! Ha már itt lassan mindent megosztunk,akkor hadd meséljek el valamit.Éppen egy jogvédő szervezet gyakornoki állását megpályázandó interjúról hazafelé menet, a színház előtt arra lettem figyelmes,hogy egy középkorú férfi feje koppant a betonon.Nagyot esett szegény, elcsúszott. Egy pillanatra azt hittem, meghalt. de eltelt néhány másodperc és szólongatásomra nehezen bár,de segítségemmel fel tudott állni a járdán.Egy arra jövő, kedves hölgy megállt és segített az urat felemelni, – hozzá teszem mindenki más tovább ment – és elkezdtük faggatni. Kiderült,hogy nincs senkije. Nincs otthona. Nincs munkahelye.Miközben erről beszélt elsírta magát, és úgy szorította a kezemet,hogy szinte fájt. Mintha én lettem volna neki az utolsó szalmaszál. Elmondása szerint, egész nap a vasútállomáson ücsörgött, mert ott nem fázott annyira. Nem akart mozdulni, ott akart maradni , talán néhány órát.. az sem érdekelte, ha megfagy. Hosszas kérlelésemre,miközben belém karolt elindultunk a taxiállomás felé, hogy elmenjünk a hajléktalan szállóra.
► Amit euróban nem lehet kifejezni!
2013 november 1. | Szerző: Rácz Gabriella
“Ilyenkor mindent elfelejtesz, azt hogy otthon nincs munkahely, nem lesz nyugdíj, mert euróban azt nem lehet kifejezni, hogy a szüleim sírjára nem vihetek koszorút…”
(videó lejátszásához kattints a piros ikonra)
Oldal ajánlása emailben
X