“A méhed járjon, ne a szád'”, különben jön a szingliadó!

2016 január 31. | Szerző: Rácz Gabriella

 

Ijeszgetett a hétvégi ebédnél nem vérszerinti – de annál nkább magát annak képzelő –  ismerősöm, egy laza összeröffenés során. Nem tagadom, a kanál is megállt a kezemben, és nem sok kellet, hogy felálljak az asztaltól – de nem tettem, mert  mérhetetlen önfegyelmet tanúsítva, még én is meglepődtem magamon – egy darabig csak hallgattam, és nyeltem a kérdéseket, és azon töprengtem, vajon külföldi kintlétem alatt, ki volt az a barom, akinek, vagy akiknek ez hülyeség, ez a mérhetetlen baromság szikraként ugorott ki a fejéből!

Első gondolatként -miközben szegény petesejtemet sajnáltam, aki ugye mit sem sejt – az jutott eszembe, hogy a népességfogyás problémájának megoldását nem a szingliadó fogja megoldani, és döbbenet, mert a 30 év feletti gyermektelen nőkre akarták, vagy akarják kivetni, és még az a kitételt is megfogalmazták, hogy  három gyermek alatti hölgy állami szférában nem tölthet be vezető szerpet.

Én még életemben nem találkoztam olyan 3 gyermekes anyukával, aki mindemellett vezetői poszt betöltését ambicionálta volna. De tényleg. Ezek az anyukák többnyire lestrapált,  – ok. tisztelet  a kivételnek – elhízott, évekig melegítő alsóban babakocsit tologató szomorú nők, akiket körülvesz a bizonytalanság, és a helyi lakótelep kismama klikkjéhez tartozáson kívül, melynek fontos témái: evett-e, büfizett-e, aludt-e a gyerek vagy hogyan működik az orrszívó? – szerintem brutális beavatkozás – és hát ezek a pelenkaárak – kérdéskörén kívül  – érthetően – mivel van bőven teendő a 3 gyerkőc körül – nem hiszem,hogy a közig. oldal álláshírdetéseit pályáznák abban a napi 20 percben, amíg csend honol a lakásban, mert a gyerekek végre alszanak,ők meg ez idő alatt szintén összerogynak a fáradtságtól.

Most őszintén? Ki a franc vágyik erre?

Én, nem!

Mot tényleg nem tudom, a középkorban vagyunk? vagy Európában, 2016-ban?

Intelligencia kérdésének is tartom, egy ilyen húsba vágó megjegyzés feltételezését egy családinak titulált – de rohadtul nem az – asztalnál a kérdés felvetését, mert a kérdező, hogy miért nincs nekem gyerekem, nos a kérdezőnek fogalma sincs erről.Fogalma sincs arról,hogy az amikor az Édesapám meghalt, és közölték a halálhírét, elvetéltem.

És pont. Erről nem akarok többet beszélni, de az egészet, úgy ahogy van, felháborítónak tartom.

Én úgy gondolom, szabadakarattal jöttem erre a világra, és ha én nem tartom magam reprodukcióra alkalmasnak? Akkor  mi van? Lehet ez az én saját döntésem is, pedig imádom a gyerkeket – azt gondolom, ők is engem – és ki tudja, ha majd a reklám szerint felregisztrálok az Elittársra megtalálom életem párját is, bár hozzáteszem, hittem már azt, megtaláltam….Nem úgy alakult, és hogy miért is így, majd utólag fogom megérteni, mint annyi minden mást is.

Az a nő, aki hétvégén annál a családi asztalnál már kivetette rám a szingliadót, fogalma nincs az életemről. Például abba sem gondol bele – azt hiszem ezt empátiának hívják :)- hogy anyuka híján nekem nincs aki megmutassa például, hogyan kell egy kisbabát fürdetni, pelenkázni, és még sorolhatnám,de fogjuk fel ezt kifogásnak, mert Anyámnak sem volt, és megoldotta. 🙂

 

Maradjunk a tényeknél: a 20-39 éves fiatalok 52 százalékának nincs gyereke, a korosztályba tartozók 88 százaléka: HAJADON! Nem hiszem,hogy az én hibám lenne….

Tükjó ötlet a párkeresési támogatás, és ezze jelezném igényemet, hogy minden szombaton biztosítson az állam számomra egy ingyen jegyet, egy trendi diszkóba, és, mint egy tenyész mén “áruba” bocsátom petesejtjeimet, hátha sikerül. Van még néhány évem, hogy bibéimet, a megfelelő alfa hím beporozza, szóval rajtam ne múljon – mondhatnám, de a fránya gond ott kezdődik, hogy baromi magasra tettem a lécet. És azt gondolom, a hozzám hasonlóan járók esetében, ez hasonló probléma jelenlétét támasztja alá, már amennyiben ez probléma. Ugyanis: FÉRFIT akarunk. Kreatívat, innovatívat, legyen erős, világmegváltó, és ami alegfontosabb, hadd legyek mellette : NŐ!

Csak egy kicsit félhessek, ha mennydörög, és csapkodja a zsalugátereket az északi szél, miközben azt mondja: én vigyázok Rád. Ilyen felmérés miért nem készül? Hová tűntek az igazi férfiak?

És nem, hiába fenyegetnek a szingliadóval, nem kötök kompromisszumot, inkább befizetem, de szabad vagyok, mint a madár, mert hosszú évek óta azt érzem, hogy: ‘ az akartam lenni, ami akkor voltam, mikor az akartam lenni, aki MOST vagyok,” és ezért kőkemény  árat fizettem.

Valamint feltenném azt az egyszerű kérdést, ami önmagától adja magát ebben a helyzetben:

Azoknak a “férfiaknak”, akik ezt az eszeveszett ötletet kiokádták, hány gyereket kell produkálniuk, hogy politikusok lehessenek?

Hm?

Ez itt a nagy kérdés uraim. 🙂

 

“

A végtelennek támaszkodva

2013 augusztus 1. | Szerző: Rácz Gabriella

Nem tudom, mi ez a honvágy, de éjjel már annyira fájt tőle a szívem, hogy ki kellett mennem a levegőre, és nézni a csillagokat, miközben arról nyugtatgattam magam: hiába is mennél haza, úgysem lesz munka, úgysem lesz belőle pénz, úgysem tudsz abból előre lépni, úgyis megbánnád…..úgysem, úgysem, úgysem. És még így sem sikerült, mert visszabújva az ágyba, és álomba merülve mégiscsak otthon voltam.

„ Korábban is megtehettem volna.”

Soha nem fogjuk föl igazán az ilyen mondatnak az értelmét.

Valójában életünk minden pillanata tartogat valamit, ami megtörténhetne, és mégsem történik meg. (tovább…)