Nem vagyok én apáca!

2013 július 29. | Szerző: Rácz Gabriella

“Személyes tapasztalatom az, hogy az élet pillanataiban lévő csodának tudatos meglátásához és megéléséhez valamikor szembesülnünk kell a halál témakörével. Egy nap meg fogok halni. Ha nem fogom fel és érzem át, hogy minden anyagi célt, amiért az életemben küzdök egy nap saját magam mögött fogom hagyni, sokkal nehezebb rájönnöm arra, hogy mi az életem metafizikai küldetése. Ez a küldetés a valódi értelem az egyébként nagyon fontos, de valójában tökéletesen lényegtelen materiális dolgok mögött…..”

Mi tagadás, ez a gondolat nagyon is megfogott, és napok óta nem hagy nyugodni. Mi a francot foglalkozom én ennyit az elmúlással, a ki is vagyok én valójában-nal, van-e élet a halál után-nal, (tovább…)

Te inkább adsz, vagy kapsz?

2013 február 18. | Szerző: Rácz Gabriella

A minap azt kaptam G-től, hogy az áldozati bárány szerepében tetszelgek.

Na bumm! Ez úgy betalált, hogy napokig bámultam a plafont (ohne blogbejegyzés). Három, négy napi rágódás után, nyálcsorgatós alvásomból felébredve, úgy döntöttem, többet nem gondolok rá.

De valahogy mégis bánt a dolog, mert habár nehezen bírom a kritikát, de azért bírom, ezt talán nem érdemeltem meg.

És ha már itt tartunk, gondoltam körüljárhatnánk a témát, ha más nem, legalább a wikipédián megnézed a fogalom jelentését. Én megtettem. Ezt is, igen, mint annyi mindent eddigi életem során.

Ha hétköznapi, és nem vallásos értelemben vetítem rá a fogalom jelentését mindennapjaimra, hoztam már áldozatott emberekért, másokért, és tettem ezt oly természetesen, hogy – talán – észre sem vettem. (Najó, ez így ilyen formában nem igaz, mert az utóbbi időben egyre többször teszem fel a kérdést: vajon Ő is megtenné értem?)

(tovább…)

MIND-EGY

2013 február 7. | Szerző: Rácz Gabriella

Vigyázat! Öveket bekötni! – csak spirituálisaknak, de felőlem Őrültnek is nevezhetsz, nekem MIND-EGY!

Talán érezted már Te is úgy, hogy Ő az igazi? Igen, talán beszéltél már valakivel egy üzleti találkozó után több órán keresztül (persze akkor nem tudod, mert olyankor megszűnik az idő), olyan közelségben és mélységben valakivel, mint még soha. Itt nem kellett feliratozni a látszólagos mondatok elhangzásánál a lélek nyelvét, mint abban a bizonyos Woody Allen filmben, mert itt nem volt tabu. Nincsenek “időjárás-gondolatok”, az “annyira régen vártalak-helyett”.

Talán magam is nehezen hiszem el, de megtörtént… A sztori akkor, két évvel ezelőtt kezdődött. Aztán Ő elment. És én is. Tapasztalni, még inkább keresni, jobban fürdőzni a fájdalomban, a másik hiányában.

Innen visszafelé nézve, a pontok, minden egyes pont összeáll, mi több összekapcsolódik. De akkor, két évvel ezelőtt ezt nem is sejtettem.

(tovább…)