A hat éves Dóra göndör fürtjei az arcomba zúdulnak. A nappali puha szőnyegén birkózunk, ki tudja leteperni a másikat.
– Győztem! – ül a hasamon kipirosodott arccal, két lábával a földhöz szorítja kezeimet és én természetesen engedek.
Aztán rám borul, miközben finom kis praclijával átöleli a nyakamat.
– Elárulok egy titkot, de ne mondd senkinek! – súgja fülembe. – Anyáéknak se! – Kérlek…
– Szerelmes vagyok a Daniba. A Fanni és a Gréti is szerelmesek belé, de a Dani csak az én táskámat viszi át óra után a másik terembe. Mindig ad az uzsonnájából és ha érte jön az anyukája a sulihoz, hazavisznek engem is az autójukkal. Holnap lesz a névnapja! Rajzoljunk neki valamit! Légyszi! Légyszi! Légyszi!
Érzem, hogy komolyan kell vennem a feladatot. Hatalmas titok birtokába kerültem, ezt nem szúrhatom el. Ránézek erre a kicsi lányra és teljesen átlényegülök. Hallom az osztály zaját. Magam előtt látom a barna szemű kisfiút, aki hosszasan néz Dóri kék szemeibe, miközben talán arról ábrándozik, milyen buli lesz meghúzogatni, a copfjait a szünetben a srácok előtt.
Oké! Rajzlap, zsírkréta elő. De mielőtt neki látunk, magam mellé teszem a telefonomat.
A “bácsi” már nem szeret!
2013 február 16. | Szerző: Rácz Gabriella
A hat éves Dóra göndör fürtjei az arcomba zúdulnak. A nappali puha szőnyegén birkózunk, ki tudja leteperni a másikat.
– Győztem! – ül a hasamon kipirosodott arccal, két lábával a földhöz szorítja kezeimet és én természetesen engedek.
Aztán rám borul, miközben finom kis praclijával átöleli a nyakamat.
– Elárulok egy titkot, de ne mondd senkinek! – súgja fülembe. – Anyáéknak se! – Kérlek…
– Szerelmes vagyok a Daniba. A Fanni és a Gréti is szerelmesek belé, de a Dani csak az én táskámat viszi át óra után a másik terembe. Mindig ad az uzsonnájából és ha érte jön az anyukája a sulihoz, hazavisznek engem is az autójukkal. Holnap lesz a névnapja! Rajzoljunk neki valamit! Légyszi! Légyszi! Légyszi!
Érzem, hogy komolyan kell vennem a feladatot. Hatalmas titok birtokába kerültem, ezt nem szúrhatom el. Ránézek erre a kicsi lányra és teljesen átlényegülök. Hallom az osztály zaját. Magam előtt látom a barna szemű kisfiút, aki hosszasan néz Dóri kék szemeibe, miközben talán arról ábrándozik, milyen buli lesz meghúzogatni, a copfjait a szünetben a srácok előtt.
Oké! Rajzlap, zsírkréta elő. De mielőtt neki látunk, magam mellé teszem a telefonomat.
– Hívni fog valaki? – kérdezi Dóri nevetve.
(tovább…)
Oldal ajánlása emailben
X