Káma szútra az autóban!

2016 február 24. | Szerző: Rácz Gabriella

 

Celista már reggel, kora hajnal óta úton volt. Orvosokat látogatott, és minden veszély, -mert igen a vezetés veszélyes terület, ugyanis nem elég Neked jól vezetned, még a többiek hülyeségeit is ki kell tudni védeni, lehetőleg úgy, hogy életben maradjatok – szóval minden nehézség ellenére imádta ezt a munkát.

Más reggel, hajnalban a város, mint egy-két órával később. Látta az utcaseprőket, és szemmel lebuktatta azokat a korán kelő kutyasétáltatókat, akik a hajnali órákat használják ki jól – elmondásuk a nyugodtabb sétáltatásra -, de Celista úgy vette észre másról (is ) szól itt a történet: egyetlen wc-ző kutyus gazdijánál sem látott zacskót, vagy bármit, ami arra utalt volna, hogy összeszedik a kutyagumit. 🙂 Hát igen- gondolta,  – lassan minket is ellep majd a szar,de sebaj, újabb téma majd a hisztériakeltéshez (Igen. Ez volt Celista tényleges véleménye a dologról) Mély sajnálata szállta meg a szívét az utcát seprő emberek láttán, mert Celista hitt az ÁLMOKBAN, és az nem lehet, sohasem lehet egy ember álma, hogy ezt csinálja. Próbált volna rájuk mosolyogni, de láthatatlan, arc nélküli emberek mozgatták a seprű nyelét ide-oda.

Benyomta kedvenc rádió adóját, mert a zene mindig és minden körülmények között kell, és pont a magyarországi válási adatokról polemizáltak az éterben: hogy csökkent  a KSH adatai szerint  a válások száma a 2012-es adatokhoz képest, de Celistát jól ismerve már tudjuk, mi volt a következő gondolata: egyrészt , hiszi a piszi – gondolta, másrészt, vajon miért nem születik anonim felmérés a szeretői viszonyokról, mert ugye az működhet párhuzamosan a házasságokkal egy időben, sőt olyan sztorikat is hallott már ismerőseitől, több barátnőjétől, hogy szeretői kapcsolatban, azzal párhuzamosan megjavulnak a házastársi kapcsolatok.

Amikor erről beszélgettek legjobb barátnőjével, Cloéval, és Celista csak ingatta a fejét erre a megállípításra, Cloé alátámasztotta kijelentését a következő kérdéssel.

-Szerinted? Na! Most komolyan! Szerinted mi a lótúrótól javulna meg egy házasság egy szeretői kapcsolattól?

-Hm – ingatta a fejét Celiasta,miközben az előtte lévő mignon kalóriáját számolta, mert ez volt már az ötödik aznap – szerelmi bánatában – nem tudom – felelte, mert kétségbeesett attól a gondolattól, hogy a legutóbb olvasott zsírleszívás – hasi – ára alsó hangon is 300 rugó, és hogy a francba lesz neki nyárra kocka hasa a Balatonra, amikor leugrik a banda egy hétre hancúrozni. (Cloé és a szülei, meg a többiek)

-Na! – hörrent fel Cloé – Mi a fene bajod van? Nyugi, majd megyünk futni, nem zabálsz cukrot, meg lisztet, és rendben leszel nyárra. Na! Szóval szerinted?

-Nem tudom, mondta kissé unottan Celista, mert érzékenyen gondolt a témára, mivel jelenlegi barátja is nős volt, és durván érintette az a gondolat, hogy majd Ő rendbe hozza a pasija házasságát….

-Elmondom neked kisanyám – folytatta ellentmondást nem tűrő hangon Cloé – attól, hogy lelkiismeret furdalásuk van. Érted? Így próbálnak enyhíteni a bűnükön. Tudod a házasság szentsge, vagy mi a fene. Anyuci otthon megfőz, kivasal, mos, csavarókkal alszik, a férje előtt epilál, a pasi elkapja mondjuk kéthetente, így asszony boldog, mert 20 év után is működik, közben dunsztja sincs róla, hogy apuci csipkés harisnyakötős, epres-pezsgős szállodai szobákban, vagy ki tudja hol dugaszol valakivel, akit meg abban a hitben ringat, hogy a házassága szar, semmi nem működik, éssatöbbi. Érted már? -kiáltott fel Cloé , úgy,hogy az egész cukrászda az Ő eszmefuttatásukra lett figyelmes.

Téma kilőve. Celista elmorfondírozott a levegőbe csattant mondatokon,de a legjobban most az foglalkoztatta, hogyan fog minél gyorsabban – lehetőleg épségben – hazavezetni a már megint szakadó esőben. Cloéval megbeszéltek egy következő randit a jövő hétre, mindig ugyanebben a cukrászdában találkoztak( Édes Titkok Cukrászda) és jól kitárgyaltak mindent és mindenkit, majd mindketten bú-csőt intve egymásnak, bepattantak saját kocsijukba.

Útban hazafelés Celista a KSH adatain gondolkozott, meg Cloé érvelésein, és szerelmének azon szavain rágódott, hogy hamarosan elválik, nem kell már sokat várnia, hogy – szerinte élete párjával – összekössék életüket. Celista minden a szerelme nélkül töltött időt elpazaroltnak érzett az életében.

Ahogy felkanyarodott az M0-ra, egyébként már nem először, de megint az egyik elhagyatott felüljáró alatt állt egy kocsi, bepárásodott üvegekkel, és vészvillogóval – hóha, gondolta – naívan – Celista, itt az idő a cselekvésre, mert valaki biztosan bajban van, ugyanis  a kocsiba beszűrődő fényben egy! emberi fejet is meglátott. Autójából gyorsan kipattant.

Odaszaladt a kocsihoz.

Ahogy közeledett, látta,hogy a kocsi ide-oda billeg, a műszerfalon megpillantott egy fehér csipkés melltartót is, és az autó ablaküvegét valami eszméletlen hosszú körmű nő támasztotta….

-Mi a franc ez? – kérdezte hangosan. Káma szútra az autóban???????????

-Aha! – szóval ez lenne az – gondolta Celista, akkor már bőrig ázva,de továbbra sem tágított, csak ment a kocsihoz közelebb, és közelebb. Nem értette mit csinál ott, ahol semmi keresnivalója,de mintha magát látta volna abban az autóban. A bent lévők észre sem vették őt, sőt egyáltalán nem vettek tudomást a külvilágról, de Celista továbbra sem tágított elhatározásától, mely szerint most! jól kiosztja a pasit, és milyen igaza van Cloénak….Celista – mint egy thrillerben – elkezdte ütni a kocsi üvegét, – mire , a bent lévők a frászt kapták – és ami csak a torkán kifért, elkezdte:

-Na mi van kisapám! Anyuci otthon vár, Te meg itt dugaszolsz a kocsiban? Mi lesz ma a vacsora? Hm?

Celista ordított, ahogy csak bírt. Tudta, hogy ő is ugyanezt csinálja. Ugyanennek a helyzetnek teszi ki magát Maximilliemmel már két éve, aki nem mellesleg legjobb barátnőjének, Cloénak volt az Apja. Celista bokáig süllyedt a sárban, és már fogalma sem volt róla, hogy esőcseppek, vagy a könnyei oldják fel méregdrága, vízállónak ígért szempillaspirálját……

Feladva az értelmetlen küzdelmet, visszarohant kocsijához. Az ülésen fekvő telefonja sms-t jelzett.

Maximillien írt neki, ráadásul egy gyönyörűt. ” Apám azt súgta, tudván,mit érzek: harcoljak Érted. Ezen az oldalon van értelme. És azon? Ott Nálad:? Hosszú távon? …..Hiányzol: Max.”

-Hm – mosolyodott el Celista. Letörölte a vizet, ami még a nadrágjából is ömlött. Megint szép volt az élet, nyugodt ritmusban vert a szíve, és még egyszer, napjában többször is, újra kiszámolta még hármat kell aludnia,hogy találkozzanak.

Megszámlálhatatlan szívet küldött vissza Max-nek, és hihetetlen melegség öntötte el a szívét. Tudta, mindig is tudta,hogy az övék, igazi, az nem lehet hazugság. Van olyan, kell lennie második esélynek az életben…

 

Útközben hazafelé Sade CD-t nyomott be.( A kedvencét tette végtelenítésre, a :This is not Ordinary love)

 

 

A lágy zene elringatta. Elringatta a legutóbbi alkalomig , amikor utoljára volt Max karjaiban.

Igazából szégyellte magát.

Mindenért.

Boldognak tűnnek

2013 február 2. | Szerző: Rácz Gabriella

– Szszszsz! A francba! – Hetvenhattal belehajtok az 50-be!

Ablak leenged, az arcomon alázat.

– Hova rohan ennyire? – kérdezi a rendőr.

– Vizsgázni. – hangzik el a flegma felelet.

– Áhá! Jog? – kérdezi kéjes vigyorral.

– Igen. – válaszolom.

Személyi, jogsi, forgalmi helyett, intimbetét, szempillaspirál, és blokkok között kotorászom. Majd elhúzódó beazonosításom után, szőkeségemnek köszönhetően 3 ezerrel megúszom.

Ablak fel, padlógáz.

– Minden rendben? – kérdezi telefonon Anyám.

– Persze – válaszolom.

– Szeresed már egy kicsit magad, és békülj meg a “globális felmelegedéssel”! – jó biztatás ez egy olyanfajta csajnak, mint én, ért hozzám, ismer.

Kacagok. A csekken, amit a rendőr a kezembe nyomott, és vezetés közben a kormányhoz szorítok, már megelőlegezte nekem a doktori jelzőt. (tovább…)